| |
Dr.
Dienes Valéria (1879-1978) Budapesten 1905-ben doktorált filozófiából,
esztétikából és matematikából, majd Párizsban folytatta tanulmányait,
mint Henri Bergson, a nagy francia filozófus tanítványa. Itt
ismerkedett meg Raymond Duncan görög táncrekonstrukcióival és
Isadora Duncan művészetével, majd l9l2-ben hazatérve az emberi
mozgást kezdte minden oldalulag tanulmányozni.
Így született meg
az orkesztika mozdulatrendszere, amely a legkülönbözőbb (művészi,
egészségügyi, szórakozási stb.) célú emberi mozgás (tánc, balett,
sport, játék, torna stb.) mögött álló emberi test mozdulatait
vezérlő törvényeket elemezte, állapította meg és szintetizálta
rendszerré.
Idézem a szerzőt.
"Kellene egy olyan általánosan képző szabad technika, melynek
minden eddigi élő testképzés speciális része volna....és amelynek
mindent befogadó kereteiben ...a technikáknak minden fajtája
elhelyezhető. Ilyen mozdulat-technika nincsen. Nem is lehet
addig, míg az emberi test meglévő és lehetséges mozdulatkincse
mozdulat-törvényekben nem jut kifejezésre."
A fentiek alapján
tartotta fenn Orkesztikai Iskoláját dr. Dienes Valéria 1912
szeptemberétől 1944. március 18-ig, aki az un. szabadtánc korabeli
külföldi képviselői (Duncan, Laban, Wigman, Graham stb.) mellett
Magyarországon teremtette meg a táncművészet haladó irányzatát,
sőt túllépve a táncon, megalkotta az emberi mozdulatok tudományos
rendszerét. Műve a magyar kultúrtörténet egyik alapvető, de
eddig kevéssé ismert vonalát képviseli.
Az orkesztika alapgondolatának
megfelelően (az orkesztika olyan természetes alap, amelyre bárki
szabadon építhet) az alábbi módszertani összefoglalások a rendszer
továbbfejlesztési vonalát követik.
A kiadvány akár
kézikönyv vagy tankönyv is lehet minden olyan intézmény számára,
ahol felsőfokon mozgást tanítanak. |
| |
E
könyv Dr. Dienes Valéria gazdag kézirati hagyatékából való,
és mint ilyen, a hagyaték 1996 óta folyó feldolgozásának első
eredménye, amelyet további anyagok fognak követni.
Mivel a mintegy
70 éves eredeti kézirat az orkesztika rendszerének korai megfogalmazását
nyújtja, a későbbi fejlesztések folyamán keletkezett módosításokat
figyelembe vettük és a terminológiát egységesítettük.
Igyekeztünk tiszteletben tartani
az eredeti szöveget, amelyet azonban a mai nyelv szóhasználatához
és helyesírásához igazítottunk.
Budapest, 1999. december 10.
A szerkesztők |