"A C. Saint-Saens muzsikáján és az erdei versengésről szóló jól ismert mesén alapuló verses-táncos játék egyébként teljesen új darab, de nem valami táncművészes, ködös izé, hanem teljesen átélhető, a szövegre nagyban építő (Tariska Szabolcs élvezetes narrációja), a mozgás groteszk humorát is felhasználó, igazi karneváli hangulatot idéző, színes kavalkád. Ahol a gyerek nyugodtan beleélhet, mozoghat, választhat, nem nézik hülyének és kívülről irányított zombinak sem. Még sok ilyen mesejátéknak álcázott életrevalóságot kívánok a nyiladozó értelműeknek"
- sisso -
(Magyar Narancs)

"Igazi gyermekeknek szóló darab ez, melyben fontos szerep jut a közönségnek.
A Magyar Mozdulatművészeti Társulat - Még 1 Mozdulatszínház Karnevál című produkciójának műfaji megjelölése: mozdulatművészeti mesejáték. Biztos csak azért, hogy teljesen zavarba ejtse kategóriákhoz szokott agyunkat.
Azt hinnénk, valami teljesen formabontó, új dologról van szó, azonban ez koránt sincs így. A XX. század elejéhez kapcsolható mozdulatművészeti klasszikus iskolák mindig fontosnak érezték gyermekprodukciók készítését. Számos sikeres mesejáték készült a '30-as, '40-es években. A Magyar Mozdulatművészeti Társulat - Még 1 Mozdulatszínház új produkciójával ezt a régi hagyományt újítja fel. A klasszikus és kortárs zenékre készült mesejáték a mozdulatművészet nyelvén, a gyermekek mozdulatait és ötleteit is az előadásba vonva jeleníti meg az "Állatok farsangját".
Mit is jelent ez pontosan? Ez nem egy bevált mesejáték felújítása, hanem egy teljesen új darab. A kiindulópont Saint-Saëns zenéje és ennek hangulata, az eredeti mese dramaturgiája, melyben a békától, a nyúlon keresztül, a teknősig és rókáig mindenki valamilyen produkcióval szeretné elérni, hogy ő legyen a farsang uralkodója. Azonban itt a mesélőnek (Tariska Szabolcsnak, az Amorf Ördögök énekesének)és értő, érzékeny narrációjának is rendkívül fontos szerep jut. Igazi, gyermekeknek szóló darab ez, ahol természetesen, mint minden valamire való gyermekelőadásnál a nézők is be vannak vonva a játékba. Először is a Nemzeti Táncszínház Refektóriumába lépve, papírcsákót kell hajtogatni. Aki esetleg nem ismeri a módszert (mint ennek a cikknek rendkívül esetlen szerzője), annak készséggel megtanítják. A papír mellé kis üveggolyót is kapunk, ennek nagy szerepe lesz a későbbiekben. Nem sokkal ezután elkezdődik az előadás, és felnőttet, gyermeket pillanatokon belül elvarázsol. Részben a fent említett narráció miatt, részben a színpadon megelevenedő figuráknak köszönhetően. Rendkívül egyszerű eszközökkel, néhol más mesék epizódjait beépítve mutatják be jelenetről jelenetre, milyen produkciókkal akarják elkápráztatni az állatok a zsűrit és a közönséget, hogy kegyeiket elnyerve valamelyikük a farsang uralkodója lehessen. Nem törekednek élethű megjelenítésre. A szivárványszínű mezekbe bújtatott szereplőkön a teknőc páncélját egy, a táncos hátára erősített gyermekkád adja, a méhek szemét két teaszűrő. Rengeteg egyszerű ötlettel találkozhatunk, és nincs ez másként a különböző állatok mozgásának megjelenítésekor sem. Egy rebbenő mozdulat, egy végtelenségig lelassított mozgássor, és a szereplők magával ragadó játékkedve szinte megjelenésük pillanatában hihetővé teszi, hogy ott tényleg madarat, nyulat vagy békát látunk. Az előadás vége felé az üveggolyók segítségével szavazhatunk, hogy melyik produkció tetszett a legjobban. Így eldönthetjük, hogy ki lesz e verseny győztese."
Haynal

The classical art-of-movement schools have always staged performances for children. Lots of successful performances for children were made in the 30's and 40's. The Hungarian Art of Movement Company - One More Movement Theatre - revives this old tradition in Carnival. The show is based on classical music, the performers also use children's movements in the Animals' Masquarade. Another special feature of the performance is that the author and narrator, Szabolcs Tariska is the leader and singer of the famous Hungarian Band Amorf Ördögök. The performance is recommended not only for children but also for parents.
- Sisso -
Critics of the performance MAGYAR NARANCS
4 December 2003, Eco Theatre CARNIVAL OF ANIMALS

---

The word "Orkesztika' or art-of-movement may be familiar to those who have happened to hit upon the website www.orkesztika.hu. This modern dance genre, after its "heydays" between 1912 and 1948 was deleted from the socialist vocabulary of art by official cultural policy in Hungary and could not revive before the early eighties.
Thanks to choreographer Márk Fenyves, guardian of the Dienes heritage and one of the founders of the One More Movement Theatre, this company, following the principles of the old school, wishes to give dancing answers to the dramatic issues of our days often by recoreographing some of the well documented dance plays with the help of quondam disciples (like Toward Dawn by Valéria Dienes and Lajos Bárdos or like Sára Berczik's Etudes). New ideas and good old methods are combined by the company's first play for children. The Carnival of Animals fits well into the tradition-respecting conception, the more so because children's plays used to be organic parts of pre-war art-of-movement (or of art-of-acting) programmes. No actor would be ashamed of galloping in frog costume across the stage.
The brand new play relying on a well-known tale and on Saint Saens' music is not a hazy-mazy one but is a distinctly articulated narrative (by Tariska Szabolcs) based on grotesque movements, a colourful procession in merry carnival atmosphere. The children from the audiences may but in any time, move and choose to join in co-acting.
- Sisso -
Translated by Gedeon Dienes Dr.

---

This is a play particularly for children where the audiences are also involved. The genre of the production "Carnival" of the Hungarian Art of Movement Company is defined as art-of-movement fairytale probably in order to confuse our brains used to categories. Though the term seems to suggest something form-breaking, something entirely new, but this is by far not the case. The classical art-of-movement schools in the early 20th century used to be keen on productions for children. Large numbers of fairy plays were born in the 1930s and 1940s. This old tradition has been revived by the Hungarian Art of Movement Company by staging this new production. The fairy play to classical and contemporary music called "Carnival of Animals" is couched in an art-of-movement idiom, incorporating the children's movements and voices into the performance.
What does this mean exactly? It is not actually a revival of some old fairy tale but a brand new play. The starting point is Saint-Saens' music whose dramatic atmosphere incorporates a frog and a rabbit, a turtle and a fox all of them wishing to win out over the others and become the king of the carnival. Here, however, the narrator (Szabolcs Tariska, Singer of the Amorphous Imps) and her sensitive and understanding narrative acquire added importance. This is a true play for children where the spectators have the chance to but in, and they make the best of it. First of all, when entering the Refectory of the National Dance Theatre you are invited to fold a paper helmet. If you are not familiar with the method, you'll be shown how to do it. In addition to the paper we are given a glass marble each, because this is to play an important role in the performance. Soon the performance begins, immediately to enchant both children and grown-ups by the figures appearing on the stage. The animals are doing their best to dazzle the jury and the public for being qualified as the boss of the carnival. No attempt is made to achieve a true-to-life presentation. The shell of the turtle is a tub attached to the back of the dancer. The eyes of the bees are tea-strainers. The same applies to the movements of the animals. The sudden or gentle movements of the dancers suggest the animals. The rabbits run, the frogs jump, the birds flutter. By the end of the performance the spectators may use the marbles for voting to decide about the champion.
Haynal
Translated by Gedeon Dienes Dr.

---