"csecsemő": Szabó Réka - Véletlen
2002. szeptember 28. MU Színház
Szabó Réka új előadásának műfaji meghatározása a szórólapon: tudományos ismeretterjesztő táncjáték. Tudományosnak ugyan nem nevezném, de hosszú évek óta először éreztem azt kortárs táncszínházi előadáson, hogy nem az extrémitás, a céltalan meztelenkedés, a megdöbbentés, a közönségprovokálás a cél és az érték - mint egyetlen dicsőítő és újító szellem - hanem végre gondolatiságot és szellemiséget véltem felfedezni, mellőzve minden művészi allürt és "trendi" formát.
Nemes egyszerűséggel került színpadra a Véletlen című alkotás, mely tudatosan végiggondolt és megszerkesztett előadás, a maga töredezett szerkezetével együtt. Az előadás könnyed humora - mely nem erőszakolja rám a röhögést - magával ragadó, miközben olyan gondolatokat ébresztett bennem, mely nem megszokott a mostani táncelőadásoktól.
Valóság, véletlen, megtervezett, struktúra és még lehetne sorolni a felvetett szavakat, melyeket továbbgondolhatunk párhuzamosan az előadás előrehaladtával, mintha egy egyetemen hallgatnánk az előadót (Vancsó Ödönt), gyakran tűzdelt vizuális élménnyel a színpadon, mely nem verbálisan erősíti vagy gyengíti az előadó mondandóját. Sok-sok jó ötlet megvalósul az előadásban, a hangok, a zenei aláfestések, a kapcsolat a táncosok és az előadó között, az előadó és a közönség között.
A véletlen - mint valóságunk része - érdekes és ötletes körbejárása, megjelenítései.
Szabó Réka nagyszerű partnereket választott új munkájához: Szász Dánielt a Kompmániából, Csákvári Gyulát az L. A. Dance Companyból, Kopeczny Katát akit a Szegedi Kortárs Balettből ismerhetünk, Jarovinszkij Verát és nem utolsó sorban Ladjánszki Mártát akivel már több éve együtt dolgozik. A koreográfiát a szórólap szerint közösen készítették, mely igényes szép munka, igaz kicsit mozdulatszegény, ebből következően sokszor repetitív. Az egyszerre mozgás és a pontosság még nem erénye az alkalmi társulásnak, de ez nyilván a sokféle helyről érkezésnek és a nem összeérett csapatnak tudható be. Mindenesetre ígéretes összeállítás. Mindenki erős karakter, jól egészítik ki egymást a színpadon. Jarovinszkij Vera állapotos figurája (mely igazi) meghatározó tengelye az előadásnak.
A jelmezek nagyon vidámak és eredetiek, az előadó jelmeze is meghatározó élmény a színpadon, főleg a konszolidált kockás mamusz papucsa, mely nagyszerűen harmonizál a mellényével. A látvány visszafogott: baloldalt elöl az előadó asztala, kis zöld lámpával, CD lejátszóval és kolomppal, melyek fontos irányító ezsközként vesznek részt az előadásban. A fekete háttérfüggöny széthúzva óriási fehér háttérfalat és játékteret képez a térben, mind az árnyékok játékával, mind mint fizikális határoló eszköz (néha talaj és falitábla egyszerre).
De megjelenik a véletlent szimbolizáló pénzérme és dobókocka is - utóbbinak a végén valami "véletlen" folytán 7 oldala lett - lezárva a "véletlenszerű" de jól megtervezett előadást.
