"egy túltelített kritikus"
2001. október 22 - Bárka
KTE szervezésében "Álljunk mg egy táncra... másodszor..." 2-ik napja:
19h: Mozgó testek kontúros és elmosódott vetítése (teljesen élvzethetlen, de különben is érdektelen)
20h: Nemes Orsolya és Nemes Dóra: "Mintha az előző volna..ill. még egy rejtett cimmel: Latissimus dorsi (30').
21h: Fenyves és Pálosi - Még 1 Mozdulatszínház :"Szárnyak nélkül" (38') és
22h: Ladjánszki Márta és Szabó Réke: "Miféle gyöngédség" (18') - (Két lány párhuzamos csacsiskodása önképzőköri szinten)
22.30: Megbeszélés mindkét helyiségben (3,5 óra után ilyen későn nehéz érdemlegesen beszélgetni. Nekem fárasztó lett volna.)
A Nemes-duó hazánkban eddig nem látott talaj-talp-rögzítést alkalmazott. Lemondtak minden helyváltoztatásról, vagyis csak térden felüli motoszférában dolgoztak, illetve a szekundér lábvonal és a talaj közötti szokatlan hegyes- és tompaszögeket használták. Ezt azonban kiszélesítették a rögzítetlen test normális egyensúlyhatárain túlra, és így gravitáció-ellenesnek tűnő, érdekes testhelyzeteket produkáltak. A főleg párhuzamos vagy szimmetrikus, majd később aszimmetrikus mozdulati párbeszédet olykor verbális dialógus szakította meg. A bonyolult szürke jelmez egyes részeit gyakran vetkőző-öltöző kar- és törzsjáték kísérte. Két szék és egy lámpásnak is beilló homokóra adta a "díszletet". A székeket ülésre és hadonázásra lehetett használni, a homokóra függőlegesen mozgott. A kissé hosszúnak érzett 30 perc talán az élet pergéséról szólt, ami különönsen a lányok végső lekonyulásával valőszínűsíthető.
A Szárnyak nélkült többször láttam, de most is sok újat fedeztem fel benne. A vetitések, a függönyvonulások, az audio-vizuális összjáték, a lassú kibontakozások természetesen élnek együtt. A nagyon szép mozdulati megfogalmazás művészi érdemeibe sajnos nagyon beleszól a terre-a-terre szóló és a duett időtartama. Mindkettő lerövidítése nagyban emelné a mondanivaló ritmikáját és vele az egész mű hangulati szerkezetét.
