"egy túltelített kritikus" + "egy laikus":

---

2001 március 19 - MU

A Nemzeti Balett Stúdiója

Fiatal Koreográfusainak Estje

Üdülés volt, hogy sem figyelmemet a szinpadhoz, sem fenekemet a székhez nem rögzítette egy 60 perces non-stop produkció. Mind a hét tánc időtartama ember-mértékű volt.

Lukács András: Connection (z. M.Nyman). Ez már volt és akkor is tetszett. Fehér kar- és lábvonalak rajzolódnak fekete háttér elé és két fekete trikó alá és fölé. Ötletes és kedves mozdulatjáték.

Delbó Balázs: Egy nő és Gospel. (nem értem a címet, de nem is fontos.) Modern tánc a javából. És tényleg tánc, mozdulatanyaga lendületes és modern. (Szóló)

Andrea P. Merlo: Encore (z.Keith Jarret). Csak balett, de kedves. Szép, nyugodt emelésekkel.

Bacskai Ildikó: Paradicsom (z. montázs). Már volt, de hosszabban. Ez az első része a korábbinak: egy festői ötös "szoborcsoport"-ból táncoltak szét egészen az eltűnésig, szépen felépített 4+1-es, 3+2-es és uniszónós alakulásokon keresztül.

Szünet

Bajári Levente: Energia (z.Solar Twins...). Ritkán esik meg velem, hogy "nem tudok szóhoz jutni". Nem tudtam. Egy Réthey Nadja nevű gumibaba kirobbanó lendülettel dörögve-pattogva rakta szinpadra ezt a pár perces energia-vihart... A koreográfia és az előadás is csúcs a javából.

Lukács András: Levél Martha Grahamnek (z.M.Nyman). Kár, hogy válasz már nem várható. Ha jogom volna válaszolni, azt mondanám, hogy - számos Graham-mű ismeretében - ilyen tömör "Grahamséget" talán még sosem láttam. A jellegzetesség itt nem a cselekményes alkotások részeiből adódik (ez egy másik nagy jellemrajz volna), hanem a művész hangulatát hozza egy kis remekmű keretében. Ha tudnék koreografálni, én is így jellemezném Grahamet.

Egerházi Attila: Egy utazás (z. J.Adams, J.S.Bach). Hogy miért Egy Utazás, nem tudom, de Lőrinc Kati (a tőle megszokott) fantasztikus lendülettel adta elő modern táncát az ajtókerettel. "Kortársiasan" röpködő fekete tüllruhás, lányos alakját sokáig el lehet nézni, de magának az alkotásnak számomra akkor lett (volna) vége, amikor Kati a "karórájára" pillantott. Na, gondoltam, ez egy időarányosan, jól megszerkesztett tánc. De nem. És ekkor már nem a műben, hanem a táncolásban gyönyörködtem.