"egy túltelített kritikus"

---

2001. máj. 21 - Trafó

Szóló Fesztivál Dijazottjainak Gálaestje

(Nem az előadás sorrendjében)

Inhof Katalin: Az ismeretlen. Bottal sétál be és vele zapateadózik. Sétálás, forgások. Sok.

Mohácsíné Lőrincz Hortenzia: A halálra muzsikáltatott zenekar. Jó a zenekar bevezénylése, manipulálása és egyenkinti kifárasztása. Mindezt a fénykörben cigányosan táncoló kány vezérli le fínoman gyorsuló ütemezésben. Jó az ötlet és jó a megvalósítás.

Lakat Andrea: Lélek-szakadva. Hosszú feketében imaszerű térdelések, lassú hasmánt kúszások, felemelkedések. Megfelelően rövid. A 20-as évek stílusa.

Umniakov Nina: X-ek. Angolul számolnak sokáig, majd sötét után madárhangok jönnek. A lány fent zöld, lent piros. Póztól pózig mozog szabványosan.

.... Barna fátyolba burkolt hájtömeg forog, tipeg, csípőriszálással (a csípő eléggé reng) és kebellengetéssel (a kebel eléggé lóg), majd fátylat bont, lenget, eldob, felvesz... úgy látszik, hogy ez a férfigerjesztés legjobb arab módszere. (Ez Európában bánatos kövér nők vigasztánca.) A hastáncos "alkotások" szinte kivétel nélkül erre a kaptafára mennek.

A kontrollvideómon a gombok összekutyulódtak, nem tudom tovább nézni. Csak azt a hajlengető szőke démont tudnám feledni!