"egy túltelített kritikus" + "egy laikus":
2001. május 28 -Erkel
Román Sándor: Ezeregyév
Kétszer 40-45 perces, erősen magyaros varieté-műsor igen magas decibelles, szinte csindadratta-szerű kísérettel. Ami magát a táncot illeti, az egyes akrobatikus jeleneteken vagy mozdulatsorokon kívül az előadás lépésanyaga technikai igények nélküli, egyszerű, mindennapi mozdulatformákból áll (lépés, ugrás, forgás nyújtott karral), nagyobbrészt pedig a magyar néptánc nagy technikai igényű ritmuskeltő dinamikus mozdulartkincséből (csapásolásból, dobbantásokból, tapsolásból) áll.
Úgy látszik, hogy ma a közönség szempontjából a mozdulat-szülte akusztuikai ritmizálás (nagyon a River Ensemble mintájára) az igazán menő. - Amikor éppen nem csapásolnak, van nehány más stílusú jelenet is, de kissé nehezen lehet a szinpadi történéseket a műsorban felsorolt jelentekkel azonosítani (bar ez nem feltétele a művészi élvezetnek). Ötletes volt az első emberpár megjelenése, humoros volt az "Apácashow", valamint több más jelentet (amikre emlékeznem kellene). A csapásolós műsorszámokon belül nagyon jónak találtam a világoskék csákós katonák táncát (kurucok?), de staccato ritmusával igen kifejezővolt a fekete ruhás katonatánc is (ami talán at "Első hárobú" cimnek felelt meg).
Sajnos a végén jó 10-15 perces un. taps-ajzó szinpadi újrázások sorozata indult, amit a közönség részben bravózó, részben megadó lelkesedéssel fogadott, vagyis "jó fiúként" ünnepelt. A befejezésként elhangzott "Hazám, hazám..." viszont magas művészi szinvonalat mutatott.
A történetiség és korhűség igényét szinte teljesen elnyomta a "közönségizlés" keresésének dominanciája, amit jól szolgált a szinpadképek technikai pompája, az ismét divatba jövő magyaroskodás, a történések pergetése és persze a humor gyakori megjelenése.
Egy laikus:
A magyar történelem - showban és nagy vonalakban, de humorral. ilyen is kella táncpalettán főleg a nagyközönségnek. Ebből lehet pénzt is csinálni
Igen, kétségtelen közönségvonzó show. De saját egyéni stílussal, a néptáncelemek érdekes felhasználásával és humorosan "merészel" a magyar történelemhez nyúlni. Végre nem enyelgünk, nem sirunk a szinpadon és még érthető is, hogy mit akar mondani. Ez együtt ritakásg a modern táncban.
