"egy túltelített kritikus"
2001. május 31 - Trafó
Inspiráció -Fiatal koreográfusok estje
(Csak az első részt néztem meg, mert megint 20 perccel később kezdték és a második rész már úgy 10 órakor kezdődött.
Balkányi Kitty: Fűszálak (4 lány)
Ladjánszky Márta, Szabó Réka: Miféle gyöngédség (ők ketten)
Nagy Andrea: Négy kép (3+1) (Gold Bea)
Ónodi Béla: Hétköznapi extázis (6 fiú, Agram? Táncműhely)
A Fűszálakat a Táncfőiskola hallgatói (végzősei?) adták elő. Modern vonalú négy pózzal induló, jól szerkesztett, időérzékeny, kellemesen igéretes alkotás, amely sötét után felvillanó wigmanos csoportpózzal fejeződik be.
A Miféle gyöngédség (miért nincs kérdőjel?) modernül ötletes, szokatlan rajzolatokkal szórakoztat egészen addig, amíg balra elöl össze nem ölelkezik a két lány (talán 5-6 perc). Utána majdnem ugyanennyi ismétlődés (mintha a koreográfus nem tudta volna magát kibeszélni). Az eredetiség hatása itt elhalványult és szinte bosszantóan "mindent kétszer mond - mindent kétszer mond" jelleget öltött. Ezt nevezzük öngyilkos koreográfiának, ugyanis saját értékeinek pozitívan tömör hatását higítja fel unalommá. (A közönség jobban bírta a repetát. Ez kapta a legtöbb tapsot.)
A Négy kép igen szellemes gondolat, amit a hangháttér különbözősége is aláhúz: hangszerzene, - verbalizálás - artikulálatlan nyögések - monotón hang. Ezeknek feleltek meg (a rövid (bár kicsit nyújtott sötétek szabdalta) mozdulatsorok, illetve az utolsó kép mozdulatlansága. Lehet, hogy ez négy fricska a modern tánc felé?
A Hétköznapi extázis hat fiú nagy dinamikájú "fémcsőtánca" Hortobágyi László lendületes zenéjére. Jól szerkesztett, időarányos koreográfia.
Igazán újszerű ötleteket a középső kettőben láttam.
