Regős Pál: Az 1. Duó Tánc Fesztivál értékelése
2002. február 01.
Örvendetes, hogy az Orkesztika Alapítvány felkarolja és szervezi - harmadik éve - fiatal és ettől kissé idősebb kezdő és alternatív táncosok bemutatkozási lehetőségét a Trafóban. Ezzel segíti az egyre terebélyesedő magyar kortárs táncmozgalmat. Az elvárás ezen fesztiváloktól nem az, hogy kiforrott táncelőadásokban gyönyörködjön a közönség, hanem hogy ösztönzést adjon kezdő és haladó táncosoknak új darabok megalkotására. Ha egy-egy szemlén csupán egy vagy két új tehetség bukkan fel akkor már érdemes megrendezni évenként a szóló/duó táncfesztivált.
A fentieket figyelembe véve az 1. Duó Tánc Fesztivál sikeresnek mondható. Ennek tükrében is magán viselte a hazai kortárs táncmozgalom elburjánzó gyengeségeit. Melyek ezek? Az első és legfontosabb a tánctechnikai alap hullámzó színvonala. A táncosok többségének a minimálisnál is kisebb tánctudása. Képzettségük kimerül abban, hogy résztvettek néhány kontakt- és egyéb tánctanfolyamon. Éppen ezért minden táncdarabban kénytelenek teljes tánctudásukat felhasználni. Igen ám, de az igazi táncos könnyedségét az adja, hogy tudáskészletének csupán egy tizedét adja ki. A többi benne marad, de ez a kilenctized rész is vele táncol (láthatatlanul).
A másik gyakori hiba, a táncosok epikai műveket, történeteket akarnak eltáncolni. A tánc nem ezek kifejezési lehetősége. Érzelmi kapcsolatokat, lelki állapotokat, a mikrovilágot kell eltáncolni. Ezekre kiválóan alkalmas a tánc. Nem szabad elmerülni a mély filozófiába. Már csak azért sem, mert egy fiatalembernek hiányzik még a megélt élettapasztalata ehhez. Ha mégis effélét táncol, az csak felszínes lehet.
Elengedhetetlen a táncművek felépítettsége (dramaturgiája), legyen az tíz- vagy hatvanperces. Ettől nyer egységet a táncdarab. Ez az egyetlen eszköz a táncdrámai hatás kiváltására. Ennek hiánya tánctechnikai elemek bemutatására fokozza le az előadást.
A tánc egyike azon műfajoknak amely legalkalmasabb érzelmek gesztusokká, mozdulatokká alakítására. Ha ez hiányzik a táncos előadásából, akkor a hangzatos darabcímek ellenére, gimnasztikus bemutatóval van dolgunk. Az "érzelmek" kifejezést itt a szó nem megszokott értelmében használom. A belső fűtöttségre, forrongásra gondolok, mely elengedhetetlen a nézők érintettségének felkeltésében. Továbbá a táncos hite abban amit csinál (előad), mely ugyancsak az "érzelmek" kategóriájába tartozik.
A tánc egyike a legdinamikusabb műfajoknak. Ennek megteremtésére fizikai és pszichikai energiáit kell összpontosítani a táncosnak. Ennek belsőből kel fakadni. A dinamika mindig a láthatatlan ellenerő leküzdéséből fakad. E küzdelem a színpadon vég nélküli. Független a darab tartalmától, formájától. Sajnos ennek hiánya gyakran észlelhető magyar táncszínházi előadásokon.
Önálló gondolatú/formájú - rövidebb-hosszabb - műveket kell alkotni. Még akkor is, ha ezek kezdetben gyengébben sikerülnek. Mert ezek létrehozójuk személyiségéből fakadnak és nem - jobb-rosszabb - másolatai kiforrottabb táncdaraboknak. Ha az ember végigtekint az alternatív táncszínházi palettán, névtől és zenétől elvonatkoztatva, mintha mindig ugyanazt az előadást látná. Természetesen néhány nagyszerű kivételtől eltekintve. Ezek azért olyan kiválóak, mert előadásuk saját személyiségükből fakad.
Az elmondottak tükrében szeretnék az 1. Duó Tánc Fesztivál néhány kettőséről véleményt mondani.
Fóti Zsófia - Molnár Krisztián
Mind formájában, mind tartalmában újszerű volt a darab. A koreográfus a statikus formához megtalálta a hozzá illő gesztus és mozdulat rendszert. Ezek visszafogottsága teremtette meg a feszültséget a néző számára (rám is). A geometrikus mozdulatformák lehetetlenné tették a gesztikus mellébeszélést. Megoldották az élő zene (zenész) és táncos jelenlétéből fakadó ellentmondást. A zenész erős jelenlétével, nem civil magatartásával és természetesen bőgő játékával biztosította a darab egységét. Tehát duettet láttunk.
Bata Rita - Tóth Marianna
Ismét mint fent- azzal kell kezdenem, szokatlan volt amit láttunk. Senkihez és semmihez nem hasonlíthatót. Ez elsősorban a formára vonatkoztatható és a témaválasztásra. Igazán egy mikrovilágot mutattak be, melyre a tánc mint kifejezési eszköz igen alkalmas. Érzelmi fűtöttségük erős volt. Magas hőfokon maradt a darab egésze folyamán. Nem használtak unalomig ismert kontakt tánc elemeket. Ezért is hatott a koreográfia újszerűnek. Belső feszültségük miatt erős dinamikus töltése volt a darabnak. Számomra a kettős előadás módja butoh elemeket is tartalmazott. Csak így tovább!
Fehér Ferenc - Szász Dániel
Észrevételeimet leginkább Fehér Ferenc és Juhász Anikó felé szeretném megtenni. Fehér Ferenc született tánctehetség (break). Ha ezt az adottságát kitartó tanulással nem fejleszti tovább, állandó önismétlésre kényszerül (mint ahogy már most is). A darab készítés nem gyári munka. Nem lehet egyre-másra "előállítani" őket. F. F. (és segítőtársa) ezt teszi. Előadásai futószalagon előállított tánctermékké válnak. Alapanyaga minden esetben ugyanaz a néhány mozdulat és mozgás elem. Csak a darab címek változnak. Még egy lényeges hiányosságra hívnám fel a figyelmet. F. F. kívülállóként vesz részt saját előadásain. ez azt jelenti, mindenfajta belső feszültség és érzelmi állapot nélkül. Ezért - minden látszat ellenére - nincs igazi dinamikája táncainak. Legjobban talán e-tekintetben egy utcai break táncoshoz hasonlítanám. Tanácsom: tanulni, tanulni, tanulni! Szász Dániel jól megoldotta a tükörkép szerepét.
Murányi Zsófia - Francia Gyula
Lehangolt, hogy Murányi Zsófia, aki jól képzett táncos és hosszú évek óta aktív résztvevője az alternatív táncmozgalomnak, hogyan választhatott partnerül egy (szinte) civilként "táncoló" fiatalembert. A választás nyomta rá bélyegét kettősükre. Ugyanez a darab egy a M. Zs.-hoz méltó partnerrel egészen más szintre emelhette volna a táncdarab értékelhetőségét.
A fesztivál többi kettősében semmi előremutatót nem fedeztem fel. Ez nem baj. Táncoljanak továbbra is, saját örömükre. Készítsenek koreográfiákat a jövőben is. Okulva az előzőekből biztosan előbbre jutnak a tánc gyönyörű világában.
