A Kendlimajori Művészeti Akadémia első tánckurzusát a nagykanizsai születésű Fenyves Márk vizuálisművész és mozdulatművész vezette, aki többek között a Magyar Mozdulatművészeti Társulat művészeti vezetője, a szervező Orkesztika Alapítvány kuratóriumvezetője, a Magyar Tánctudományi Társaság elnöke. Nemes egyszerűséggel, ahogyan ő mondja magáról, alkotó és pedagógus. A táncszakma érdekében kifejtett 15 éves munkájáért 2006-ban Táncművészetért díjban részesítette a Magyar Táncművészek Szövetsége. Míg a növendékek elmélyülten a záró fellépésre készültek, Fenyves Márkot a tánctáborról kérdeztük.

- Több nyári akadémiát is szervezett már korábban az alapítvány. Ez itt Kendlimajorban egy új kapcsolat, remélem lesz folytatása. Az ötlet már megvan. Két szintre bontva lenne egy mostanihoz hasonló szabadképzés jellegű, és egy professzionális tábor azok számára, akik hivatásszerűen foglalkoznak a tánccal.

- Igény, jelentkező lenne rá?
- Jelentkező mindig van a táncra is. A mostanira távolabbról, például Norvégiából is érkeztek, az a bánatom, hogy Zalából senki sem jött.

- Mi lehet az oka? Talán jobban be kellene vinni a köztudatba a műfaj népszerűsítését
- A kommersziális szemléletet kellene megszüntetni a tánccal kapcsolatban. A táncban mindenre van igény, más kérdés az, hogy mennyire van a táncnak kultúrája az ország egy adott területén. Zala megye néptánc együttesekkel nagyon jól ellátott. Mindenféle fitness, aerobik csoportok működnek a környéken, a színpadi táncművészet pedig alig-alig, ami nagyon szomorú. Lehetne tenni ez ügyben, de én eléggé szkeptikus vagyok Zalával és Kanizsával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy tizenhat éve nem itt élek. Nem sokra mennék abban az üzemmódban, amiben működnek itt a dolgok. Azonban, hogy egyáltalán létezhet egy nyári művésztelep, azt is mutatja, hogy vannak változások. Ha pesszimistán gondolkodom, akkor azt mondom, nem azok a viszonyrendszerek vannak a kultúra területén, ami szükséges és egészséges viszonyokat teremthetne. Nem nőttük ki azt a fajta betegséget, hogy nem csak igényeket kell kiszolgálni, hanem igényeket kell kelteni. Ez nagyon fontos, pláne egy olyan világban, ahol borzasztóan kevés értéke van az értéknek. Amivel mi foglalkozunk, az önmagában érték. Egy olyan tradicionális modern tánc műfajjal foglalkozunk, aminek idén kilencvenöt éves az iskolája. Ez egy magyar iskola, gyakorlatilag mi vagyunk ezen a vonalon a legfiatalabbak, de előttünk már sokan jártak ezen az úton. Egy nemzetközileg elismert, önálló elmélettel, teóriával, történettel bíró műfajjal foglalkozunk, ez a mozdulatművészet. Lehetne sorolni a klasszikusait, de ebbe az újságcikkbe nem férne bele. Sajnos ma már mindenféle gyűjtőfogalomnak használják a műfaj elnevezését, a drámapedagógia és a cirkuszművészet is úgy érzi, igényt tarthat erre az elnevezésre.

- Mit jelent konkrétan a mozdulatművészet?
- Egy gondolkodó táncirányzat. Nem lépésekről szól, nem bizonyos tempójú zenékről, hanem az emberi test tudatosságáról. Jelent egy új színpadi táncirányzatot a századfordulón. 1912-től létezik ez az iskola. Talán olyan szempontból izgalmas, hogy ezekből a mozdulatművészeti iskolákból nőtt ki a világhírű magyar gyógytorna, egyes irányzataiból erősen megszorítva a sport, ebből fejlődött ki a művészi gimnasztika, a táncelemzés egy része és a táncnak a tudományos hátterét adó irányzatok. A mozdulati kommunikációt vizsgálja meg a táncirányzat, sokféle stílust alkothatunk belőle. A színpadi táncművészet nagy rejtély, ami folyamatosan felfedezésre vár.

- Van érdeklődő közönsége a táncirányzatnak?
- Minthogy minden másra van igény, erre is van. Hogy milyen a közönség összetétele, arra lehetne statisztikai adatokat mutatni. Nem egy divatirányzatról beszélünk, nem egy trendről szól ez a dolog. Ez egy kultúra, olyan kultúra, ami egyébként európai kultúra, és az európai kultúrának egy olyan szeletével foglalkozik, ami hiányosság az európai kultúrában. Közel ezer éven keresztül az európai kultúra nem foglalkozott a testtel. Ez volt az első olyan nem testnevelési célú irányzat, ami a testnek a kultúrájával próbált meg foglalkozni.

- Mit sikerült itt Kendlimajorban az agyakban elültetni?
- Hogy mit sikerült elültetni? A tábor bemutatóval zárul, meg lehet nézni. Kis műhelymunkákat, feladatokat kaptak a növendékek a táncórákon kívül, valamint szemléletformálás céljából ízelítőt kaptak a különböző táncművészeti műfajokból történeti előadás keretében. Kis tánc-műelemzés is volt, mivel magát a kompozíciószemléletet próbáltuk egy kicsit fejleszteni. Hét nap nagyon rövid arra, hogy jelentős sikert lehessen elérni. Gondolatokat azonban lehet ébreszteni egy ilyen tábor keretében. Erre is való a szabadképzés.

- Akik a záró bemutatóra érkeznek, mit láthatnak?
- Amit a hely inspirációja alapján kreáltak a résztvevők bizonyos témák vonalán a szabadtéren. Adva van egy szép terület, miért ne használjuk ki a lehetőségeit. Divatos szóval tér-specifikus előadás lesz.

- Hogy érezte magát a táborban, volt ideje pihenésre?
- Számomra a program nem olyan húzós, mint a növendékek számára, hiszen az alkotómunka most nem az én feladatom volt.

- És mint képzőművész, hogy érezte magát?
- Most teljes pihenőben voltam, de egy alkotó soha nem pihen. Ha konkrétan semmit sem csinál, akkor is valami mozog a fejében. Ez egy inspiratív légkör. Azt gondolom a pedagógia is alkotási folyamat, én nem tudom elképzelni magamat úgy tanítani, hogy valami készre gyártott anyaggal foglalkozzam. A tanítás számomra kreatív tevékenység, ugyanolyan kreatív alkotó tevékenység, mint minden más.

- Hogy folytatódik a nyara, ha visszautazik Budapestre?
- Nagyon fontos feladattal telik a nyaram az alapítványnál. A magyar tánctudományos élet eddigi dokumentációjával foglalkozom jelen pillanatban. 1956-ban jelent meg először a Tánctudományi Tanulmányok, az évente-kétévente megjelenő tudományos periodikának a digitalizálását végzem. Ez az egyik feladatom. A másik, az alapítvány birtokában lévő gyűjtemény digitalizálása is zajlik ezzel párhuzamosan. Mintegy nyolcezer dokumentum szakmai feldolgozását végzem. A nyarat tudományos munkával töltöm, és egy könyvnek a megírásával, amit a mesterem, Dienes Gedeon emlékére készítek, aki 2005-ben halt meg 91 éves korában. Őtőle tanultam, és az ő munkásságát dolgozom fel. Reményeim vannak csak a jövővel kapcsolatban. Abban reménykedem, hogy úgy jövök haza, hogy itt van helyem, és ez vonatkozik egyrészt Magyarország és külföld, másrészt Magyarország és Zala viszonyára. Jó lenne, ha egyszer mi magyarok ott tudnánk megélni a lehetőségeinket, ahová tartozunk...

egy kis kronológia
az Orkesztika Iskola kronológiája(készítette Fenyves Márk):

1912 - a Dienes féle Orkesztika Iskola megalapítása
1915 - az első magyar táncelméleti írás Dr. Dienes Valériától
1917 - az első magyarországi modern színpadi tánc bemutató az Orkesztika Iskolától
1925 - az 1. korlátozás - a Testnevelési Főiskola megalapításakor
1929 - hivatalos elismerés állami tanfolyam felállítása - az első magyar tánc művészeti képzőintézmény
1935 - az 1000 szereplős A gyernek útja bemutatása a városligetben
1944 - a 2. betiltás - gyülekezési tilalom
1948 - 1951 3. betiltás - a mozdulatművészet pártideológiai majd szakmai elitélése majd betiltása
1975 - Dr. Dienes Valéria és az orkesztika újrafelfedezése
1991 - az Orkesztika Alapítvány megalapítása
1995 - a mozdulatművész pedagógus képzés elindítása
1997 - a Duncan-Dienes Orkesztika Iskola újraalapítása (2004 jogutódként való elismerése)
2001 - a Mozdulatművészeti Stúdió megalapítása
2006 - Dr. Dienes Valéria Posthumusz életműdíja a Magyar Táncművészek Szövetségétől mint szakmai rehabilitáció
2006 - Táncművészetért díj a Magyar Táncművészek Szövetségétől Fenyves Márknak a táncszakma érdekében kifejtett 15 éves munkájáért