Tisztelt Hölgyeim és
Uraim, tisztelt nagyérdemű közönség!
Én minden táncról szóló
írásomban csupa nagybetűvel írom a TÁNCMŰVÉSZET szót.
Mindig megkérdezik
tőlem, hogy biztosan így gondolom, nem elírás? Nem, én komolynak szánom
és azt kérem Önöktől, ma gondolatban mindannyian nagybetűvel képzeljük
magunk elé a TÁNCMŰVÉSZET fogalmát.
Ma a Tánc világnapján
egy olyan művészeti ágat ünnepelünk, amely egyidős az emberrel, az
emberi lét szerves része, az egyetemes kultúra egyik alkotóeleme.
A tánc egy olyan komplex művészi megvalósulási lehetőség, melyben
a táncos minden sejtjével részt vesz.
Csiszolt fizikai teljesítőképességét,
akarati tehetségét, érzelmi intelligenciáját, idegrendszerét a legnagyobb
odaadással szenteli egy alkotó által meghatározott, verbalitás feletti
formának: a zenével egybeforrott, vizualitással gazdagított testköltészetnek.
Egy táncművészeti alkotás
létrejötte a jéghegyhez hasonlítható, sokkal több van a víz alatt,
mint amennyi kilátszik belőle!
Rejtve marad az alkotó
és az előadó angyali küzdelme, a táncos testének ellenkezése, az elfogadás,
befogadás, gyakorlás, csiszolás gyötrelmes folyamata, az alkotói kétségek
verme.
Végül létrejön az együttműködés,
a test legyőzése, az alkotó koreográfus és az előadó együttlélegzése.
Egy egy csodálatos
egymásra utalgatás, eloldhatatlan kötelék. A legtökéletesebb mű sem
szólalhat meg, ha nem megfelelő a táncos technikai, előadói teljesítménye,
teljes szellemi és emocionális odaadása.
A táncművészetben történő
változás, melyet az emberi tehetség és alkotószellem állandóan indikál,
folyamatos. Klasszikus, szigorú stílusokat új forradalmi irányzatok
váltanak fel, hogy később szintézissé szelídüljenek, műfajhatárok
mosódnak el, lehetőséget adva a korszerű egymásra hatásoknak.
Ez a lüktető folyamat
a záloga a TÁNCMŰVÉSZET állandó fejlődésének, megújulásának.
Maurice Bejárt legutóbbi
vendégszereplését látva megfogalmazódott bennem a nagy alkotó titka:
az ÜNNEP!
Egy táncelőadás hétköznapokon
is lehet ünnep, hiszen maga a műfaj a szavakba foglalhatóság felett
van: mágia, szertartás, ünnep, a test tökéletes birtoklásának, az
érzelmi intelligenciának diadala.
Többezer éve táncolunk,
saját gyönyörűségünkre, mások gyönyörködtetésére, nem kell aggódnunk,
táncolni fogunk, míg ember él a földön!
Kérem éljünk ma az
ünnep lehetőségével, ünnepeljük ma az alkotót, a táncost, a közönséget,
akinek gyönyörűségére történik mindez!
