Mozdulatok művészete és tudománya ez az orkesztika. Valójában ennél jóval több, de mint ahogy azok mondják, akik régebb óta ezzel foglalkoznak: Minden egyes egymondatos megfogalmazás beszűkíti, és ezáltal meghamisítja a szó jelentését.
Dr. Dienes Valéria a XX. Század elején találkozott a Duncan testvérekkel. Nagy hatással volt rá Isadora Duncan modern táncirányzata és Raymond Duncan természetes felfogású életvitele. Ezek alapján alkotta meg a természetes testfelépítésen és mozgáson alapuló, a szellem szabad működése által irányított viselkedésrendszerét az orkesztikát. Életműve fő célja a kiegyensúlyozott élet előfeltételeinek megteremtése a test harmóniája, a szellem szabadsága és a lélek békéje által.
A mozdulatművészet a húszas években élet fénykorát. Magyarországon ekkor népszerűbb volt, mint ma a fitnesz. A második világháború után azonban betiltották. Dr. Dienes Valéria, vagy ahogy a mozdulatművészek hívják Vali néni titokban tovább dolgozott elméleti munkásságán.
Az Orkesztika Alapítványt 1991.-ben alapította Osztrogonácz Ágnes és dr. Dienes Gedeon, Vali néni fia. Céljuk az volt, hogy felébresszék csipkerózsika álmából az orkesztikát, és feldolgozzák azt a hihetetlen mennyiségű elméleti anyagot ami felgyülemlett. Mint Fenyves Márk kuratóriumvezető mondja nekik most az a legfontosabb feladatuk, hogy jól interpretálják a mai kor emberének az orkesztika felhalmozódott tudását.
Az alapítvány jelenleg öt különböző programot folytat párhuzamosan, a mozdulatművészetet és az orkesztika minél átfogóbb bemutatása, népszerűsítése és feldolgozása érdekében.
Mindközül talán a legfontosabb a művészeti vonalat képviselő Még 1 Mozdulatszínház, amely több szempontból is kuriózum a kortárs tánccsoportok között: Egyrészt, mert megpróbálnak visszanyúlni a rendszeralkotó dr. Dienes Valéria mozdulataihoz és módszereihez, másrészt, mert az ő táncszínházuk előadásai többet élnek meg egy-két alkalomnál. Ennek nem anyagi okai vannak, egész egyszerűen csak nem veszik le a repertoárról a már kimunkált darabokat. A társulat szűkös anyagi helyzetét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sokáig csak két állandó taggal működtek, mert nem tudtak megélhetést biztosítani a táncosoknak. Mára ez már megváltozott, ugyan még most is mindenki dolgozik a tánc mellett a megélhetésért, de az állandó tagok száma ötre nőtt és megtartották két állandó vendégművészüket is.
Az alapítvány emellett nagy hangsúlyt fektet a mozdulatművészeti tudás továbbadására. Ennek színtere a Duncan-Dienes Iskola, és a Magyar Mozdulatkultúra Egyesület. Az Elméleti és Történeti Program keretében jelenleg egy katalógus rendszeren dolgoznak. Publikációs Programjuk adja ki a Duncan-Dienes Füzeteket és a Mozdulatművészeti sorozatot. A kortárs tánc népszerűsítésében jelentős szerepet kap a Szóló és Duó Tánc Fesztivál, amelyet az a felismerés hívott életre, hogy a fiatal művészeknek csak akkor van megmutatkozási lehetőségük, ha egy egész estés előadásra összeszedték a pénzt. Itt rövidebb produkciókkal azonos körülmények között indulhatnak és mérettethetik meg magukat közönség és zsűri előtt.
Évek óta nem indulhat el az alapítvány hatodik programja a Mozdulatművészet Tanúi. Ebben riportfilmeken szeretnék rögzíteni azok emlékeit, akik még a műfaj legnagyobbjaitól tanultak De erre sajnos egyenlőre se pénz, se szponzor, pedig valószínűleg már nincs sok idő a program megvalósítására. Egyedül az ad bizakodásra okot, hogy azok, akik életük szerves részévé tették a mozdulatművészetet általában hosszú életűek, és sokáig megőrzik szellemi frissességüket.
