Mi a Mozdulat?

Nem szoktunk gondolkozni rajta, csak élünk vele. Mozdulat minden testi szolgáltatásunk hordozója, minden érzelmi megindulásunk, szellemi munkánk, erkölcsi magatartásunk organikus tényezője. Használjuk, kiszolgáltatjuk vele magunkat, de nem gondolkozunk róla. Talán ösztönösen érezzük, hogy ez az egyszerű életjelenség, ez az elnyomottságában is hűséges rabszolga valójában súlyos, felelősségteljes problémákat hordoz és ha szembenézünk vele kötelességeink lesznek, ha megkérdezzük mit rejteget, új feladatok, új megértések, új cselekvések kényszerülnek ránk. Hogy a mozdulat, amely a mindennapi éltben lelki és testi tulajdonságaink tükrözője, több-kevésbé túl akar majd lépni hatáskörén, új szellemben diktálja ránk az erő és szépség parancsait. Hogy ez a mai iskoláinkban "torna" címszó alá szorított test-lelki funkció, nagy igényekkel fog fellépni a nevelés terén és majd be akar vonulni minden tanulás metodikájába. Hogy ez a művészképzésünkben néhány stereotip, stilizált balettfogássá szegényített kifejező materia majd át akarja járni színpadi művészetünknek arcon rekedt mimikáját és ki akarja árasztani azt a testi kifejező orgánumának egészére; hogy bele akar avatkozni szobrászatunkba és festészetünkbe, mozdulatismerőnek akarva mindenekelőtt magát a művészt, aztán a modelljét; hogy új formákra akar inspirációt adni zeneszerzőinknek és az időformák egyetlen forrását, a mozdulattematikát venni irányadóul és magyarázóul a zenei témák mellé; hogy elégedetlen lesz még az őt célpontul elfogadó testnevelésünkkel szemben is, amely a lélektől túlságosan elhatárolja magát, céljainak végpontjává teszi az izomzatot, vagy a rekordokat vagy a harci fegyelmet, mikor a mozdulat a maga teljességében csak akkor fejtheti ki képző erejét, ha meg hagyják járni végig az útját, az útja pedig elvezet a testen át egészen a lélekig, az intellektuális képzés minden formáján, az esztétikai élmények minden fokozatán át erkölcsi életünk öntudatos és győzelmes kormányzásáig.

Pedig egyszer szembe kell néznünk ezekkel a problémákkal. Az élet mozgás, a mozdulat pedig az élet tengelye. A testi életé és a lelki életé. A mozdulati fegyelem minden fegyelem kapuja. A mozdulattanulás minden tanulás modellje. Több a mintánál, azonosság. A modern lélektan mindenféle módon kimutatta, hogy az emésztőkiválasztó rendszerbe iktatott szenzorimotor-gépezet amit a maga egész udvarával emberi szervezetnek hívnak, az eszmélését, lelkiségét mozdulaton járatja az utolsó részletig. Ez a mozdulatcentrikus lélektan párhuzamos a mozdulati ébredéssel, mely a mai sok rendszertermelésben, új tánckísérletekben, mozdulatkórusokban, sporttevékenységekben, motorikus pedagógiákban, színpadon, atletikai pályákon, iskolákban keresi a maga érvényesülését és igényt tart a "mozdulatrenaissance" megtisztelő elnevezésére.

Igaz, hogy késett renaissance és nem nagyon renaissance. Késett, mert a nagy Renaissance feledékenységét kellene pótolnia a mozdulattal szemben, melynek a balettet kitermelő mozdulati újjászületése nem nyúlt vissza a képzőművészetek példájára a klasszikus emlékek felé. Nem nagyon renaissance, mert sok elemében ma is idegenkedik a klasszikus szuggesztiók elfogadásától. Mégis meg kell ragadni ezt a tradiciót. Nem kell felednünk hogy az ó-kor görögsége alkotott egy teljes, diadalmas, emberképző, jellemformáló mozdulat-studiumot, bár nem volt mozdulat-centrikus lélektana, bár fiziológiai kísérletezéssel, finom empirikus vallatással ki nem fürkészte az emberi gépezetenek mozdulattitkait - de használta őket és győzőtt velük, akár a szálló madár, mely nem ismeri a légjárás elméleti problémáit. Évszázados empiriával élt és teremtett orkesztikát. Elmondani nem tudta, leírni nem tudta nem hagyta itt nekünk. Vázáin, szobrain azonban maradt valami: a helyzetek. Prozodiájában is valami: a ritmusok. Feljegyzéseiben is valami: értékítéletek. És megmaradtak hozzá az eleven emberi testek, melyeknek gépezete, mozgástörvényei, természete, eszmélése, igényei a régiek. Ez elég a kutatásra. Több mint elég. Emberöltők kellenek majd mindezek kiaknázásához. Így merült fel az orkesztikai egyesület megalakításának gondolata.

Az Orkesztikai Egyesület szükségessége

A mozdulatra mindenkinek szüksége van. A mozdulat pedagógiai, művészi, társadalmi kezelésének sorsa mind az egyes ember, mind az egyes ember, mind az emberközösségek érdekszférájában fontos tényező. Minthogy a mozdulat az emberi test mechanikájának és lélekirányította akaratnak terméke, harmónikus csak akkor lehet, ha e két tényezője közt a surlódás a legkisebb, ha a mozgás célszerű, vagyis az akaratnak legtökéletesebb átvitele, megtestesítése. A mozdulat e belső harmóniája a mozdulatszépség forrása. A mozdulatok igazi kultúráját az archaikus görög világ teremtette meg, vele élt, vele hanyatlott és ment feledésbe a harmónikusan

célszerű, a szép mozdulatok tradiciója. Az emberiség ezt ösztönszerűen érezte és a mai kultúrkorszak haladott civilizációjában kezdetben a mozgást elnyomni törekedett. Szép mozgást nem ismert csak szükségeset, affektiokat kifejezni nem illett, a mozdulati élet csak tengődött, mint a pincevirág, míg a legújabb korszak világfelforgató eseményei ismét új lökést nem adtak a mozdulatkultúra fejlődésének.

A ma rendelkezésünkre álló testnevelési tudomány, sportgyakorlat, művészi kísértletek és tapasztalatok bőséges anyagot nyújtanak arra, hogy a mozdulat a maga képző erejével minden ember magánéletébe bevonuljon. A gyermeknek az önmagáért való testképzésen kívül a mozdulatművészet játékos élményei kellenek, a képzelet foglalkoztató ritmikai és mimikai csoportmunkák, melyeknek szuggesztív és tanulástámogató erejével színesíti ismereteit, gazdagítja megértéseit. A felnőttnek teste épségéhez, igényeihez alkalmazott izomfejlesztés kell kapcsolatban az ebből fakadó művészi megértés mozdulati eszközeivel. Aki ruganyos, életvídám, munkaképes akar lenni, aki le akarj vetni a ránehezedő elfáradások, idegeskedések nyomorúságos köntösét, aki belső harmóniát keres és azt külsején is győzelemre akarja juttatni, aki testi-lelki szépségre, külső és belső arányosságra vágyódik, az kezdje azon, hogy mozdulati fegyelmet vállal, mozdulatkultúrába fog. Egészséges mozdulati élet az első lépés minden megszabályozott, életképes test és karakter felé.

Ezen az általános szükségességen kívűl az emberi tevékenységnek sok speciális területén vár a reformmunka a mozdulatra.

A színpad az élet tükre. A mai színpadnak fogalma sincs arról, hogy a mozdulat miféle vonzóerőket honosíthatna meg ott, milyen elementárisan ható lélektani és morális erőket hozhatna mozgásba a közönségében, ha igazán belenézne abba az egészen kiaknázatlan értéktárba, melynek mozdulat a neve. A térbeli és időbeli harmóniák olyan játékaival lehetne kísérni a színpadon végbemenő eseményeket, hogy az egymást követő vonalegyüttesek szervesen kapcsolódnának a jelentek mondanivalóival s a térbeli disszonanciák, az egyes szereplők egymástól független ötlethalmazi nem tennének tönkre annyi jobbra érdemes hatást. Hogy a mozdulat, mint önálló művészetanyag, mit hozhat mind az egyéni orkézis mind a sokaságot igénybevevő korisztika terén, annak mai kísérletezéseink csupán az ábécéje körül keringenek.

A festő, a szobrász szintén nem tudja, hogy művészetének alapfeltétele a mozdulatstudim kifejlődése, hogy nem elég ötletszerűen pózt keresni tudatlan testeken, hanem tudó embernek kellene tudó modellen öntudatos mozdulat-ítéletek alapján válogathatni abban a kimeríthetetlen forma és vonalkincstárban, amelyet a szakszerű és művészi igényű mozdulati képzés tud nyujtani. Ez nem az eredetiségnek tudományprésbe való nyűgőzését jelentené, hanem nagyobb nyersanyagot az eredetiség területére, több lehetőséget az alkotó iniciativa érvényesülésére.

A film, ez a tisztán képekből és vonalakból élő művészet még ma sem átja az öntudatos mozdulatművészet, kórusmunka, csoportmozgatás kimeríthetetlen lehetőségeit, egy-egy tehetséges rendező ötleteiből és a filmiskolában alig van komoly mozdulatkultúra. Néhány empirikus fogás, a filmeken unalomig ismétlődő s véletlenekből kipattanó gyakorlati készenlétek, - ebben merül ki minden, amit a mozgás fotografálhatóságának ígénye a szereplőkre ró, holott a filmeknek elsősorban a síkban felveendő mozgások, egyén és csoportalakulások szakszerű studiumából és gyakorlatából kellene meríteniök.

A sportember elmerül a maga speciális tréningjében, rugja a labdát, veti a gerelyt, dobja a diszkoszt, úszik, szalad, ugrál és nem gondol rá, hogy minden mozgása sikerének közös törvényei vannak, hogy az elérések e törvény teljesedésén múlnak, hogy e törvények tudatos ismerete és alkalmazása harmadára, felére szállíthatná le az öntudatlan empiriával dolgozó tréning idejét, hogy e törvények

részletes ismerete, az egyes sportágakra való szakszerű feldolgozása megreformálhatná, újjáteremthetné a tréneri tudományt s a sportélet minden ágának új lendületet adhatna. Hogy e törvények módot nyújthatnának a puszta kvantitás szolgálatában álló rekordharc melletta sportfajok kvalitatív értékelésére, hogy megteremthetnék kiváltképpen a női atlétika szépségszabályait és beállíthatnának a férfiúi természetű mennyiségrekord mellé egy női minőségrekord értékelést, hogy a ma működésben levő mennyiségrekordok a teoretikusan megalapozott tréningmetódusok segítségével, rövidesen kitolhatók volnának, ha a sportoló egyének speciális sportjukra való tekintet nélkül előbb oly természetű általános előképzést nyernének, mely a testet a maga természettörvényei szerint átformálja és minden mozdulati elérésnek gyors befogadására alkalmassá teszi.

A pedagógusnak fokozott érdeklődéssel kellene fordulnia a modern mozdulatmozgalom felé. A Dalcrose-féle zenetornázás, a fonomimikai olvasástanítás, mint metódikai fogás a maga elvitázhatatlan sikereivel elszigeteltségben is szuggesztiv. A mai pedagogiának be kellene látnia, hogy a mozdulatnak a tanításban alkalmazható erejét nem szabad többé figyelmen kívül hagynunk. A mozdulat minden eszméleti működésünk hordozója s mozdulattal tanítani nem egyéb, mint kihozni a perifériákra azt, ami a testben kezdődőn, vázlatosan, ellenőrizetlenül úgyis végbemegy s ami a megtanulásnak rendesen a tudattalanban maradó motorikus tartója szokott lenni. Az egész tanításnak, iskolai és személyes oktatásnak minden vonalán munkába lehet vinni a mozdulatot s ezzel egyrészt felszabadítani a gyermeket az óraszámra váló ülés, állás, veszteglés, nyomasztó hatása alól, másrészt pozitiv segítséget nyújtani emlékezete, ítélete, okoskodása, átélései, intiuciói számára. A mozdulatstudiumok fegyvereinek a pedagógiában való érvényesítése s általánossá tétele új feladat s életképességénél csak örömet, egyensúlyt, készséget adó természete erősebb.

A zenészeknek, bármely hangszer legyen is a specialitásuk, kivétel nélkül mozdulatembereknek kellene lenniök. Elsősorban azért, mert minden hangszer technikája mozdulati szolgáltatás. Másodsorban, mert a zene ritmikai, tematikai, formatani gerincét legjobban a mozdulatstudium alapozza meg. Harmadszor azért, mert a mozdulat a zenének bőséges formai és tartalmi szuggesztiókat nyújthat. Negyedszer, mert sokszor a zene is színpadot ígényel. Karmester kell neki és énekesek. Hogy az operaszínpad mennyire szomjazza a mozdulatkultúrát azt mindnyájan tudjuk és mindnyája várjuk a külföldön már sokszorosan jelentkező reformot, mely az opera mozdulatszogáltatásait kivonja a balett egyoldalú stílusa alól, természetes és általános mozdulatkultúrát nyujtva mind a táncosoknak, mind az énekeseknek.

Mozdulatművészeti látókör kell végül a testnevelőknek is, akik a mozdulattal a test épsége, fejlesztése, gegyelmezése érdekében foglalkoznak, mert nem volna szabad a testnevelésnek a testnél megállnia. Vagy a testnevelésnek is a lélek a célja, vagy, ha a test kizárólagos szolgálásában merül ki, nem tesz eleget rendeltésének. A testnevelés ne csupán a "Mess sana in corpore sano" értelmében szolgálja a szellemet. Szolgálja az érzés, az intellektus és a morál egész vonalán. A mai testnevelés szűkkeblű a lélekkel szemben. Csupán jó technikai műszert kínál neki. Sokkal közelebb kellene mennie hozzá. Közelebb menne a zene, a költészet, a képzőművészetek remekeinek belső átélésén alapuló mozdulati értelmezésekkel. A sportoktól a pantomimekig az egész vonalon mindenütt alkalmazni lehetne a mozdulat testfejlesztő és léleknevelő értékét és kedélyformáló mimikai gyakorlatoknak, zeneértelmező dallamrajzolásoknak, költeményeket átélő kórusgyakorlatoknak, zeneértelmező dallamrajzolásoknak, költeményeket átélő kórusgyakorlatoknak kellene váltakozniok a formális képzést adó technikai és sportszolgáltatásokkal.
A mozdulatművészet nem állhat meg testnevelés nélkül, a testnevelés sem lehet teljes mozdulatművészet nélkül.

A modern mozdulatkultúra nagy erővel és sok eredménnyel vonulhatna be a fiú- és leánycserkészet tevékenységei közé. Ha a spártai ifjak acélos erős férfiakká váltak a zenés pyrrhikének gyakorlása árán, márt ne szórakozhatnának a mi táborozó cserkészeink az ő példájukra, fegyvertáncokkal, harci pantomimekkel, igazi testképző tábori játékokkal? És a leánycserkészetnek fius mintájú és

még útjok kellően nem lelt munkái közé mennyi eredménnyel lehetne beoltani némi egészséges és póztalan mozdulatművészetet, szabadtéri labdajátékokat, gongra vagy dobra menú ritmikai gyakorlatokat, melyek a leánycserkész kirándulásait a természetesség erejének és a művészet szépségeinek kézfogójává tehetnék. A cserkészetnek lelkévé lehetne egy a mai igényekben formált gyökeresen új és emellett nagy és életképes klasszikus tradiciókból táplálkozó orkesztikai kultúra, mely alapul szolgálhatna egy női tipusú és nem féfiutánzó sport és atlétika megalapításához.

Mozdulat kell minden embernek minden foglalkozásban, minden életkorban. Az, aki mozdulatkultúra nélkül őrli napjait, nem tudja, hogy közömbösségből, tájékozatlanságból eldobott magától egy nagy életörömöt. Nem élvezetet, az más. Az élvezet a percé és gyümölcstelen. Az öröm nem a percé, az öröm a többnek és jobbnak ígérete és tele van jövővel. Az öröm a harmónikus testi-lelki haladásnak indexe. Ahol öröm van, ott valami a fejlődés irányában előrement, ott valami pozitívum született. A mozgás öröme ilyen, nem önmagáért van, nem merül ki önmagában, az élet bővülését jelenti. A mozgás öröme termékeny a testfejlesztésben és léleknevelésben egyszerre, mert a mozgás az egyetlen idomító működés, melynek feltételei birtokunkban vannak és rendelkezünk velük.

Akinek teste gyenge, erőtlen, egészsége érzékeny, közérzete bágyadt, mozdulatkultúrán kell kezdenie, mert semmiféle erősítő szer sem fejti ki szervezetében hatását, ha az a szervezet nem kap szakszerű mozdulati nevelést. Aki ideges, szentimentális, világfájdalmas, annak mozdulatkultúrán kell kezdenie, mert minden csillapító szerek és minden szórakozások együttese sem fogja őt elesettségéből kiemelni, ha nem mozog. Aki test és lélekbénító foglalkozást űz, aki felőrölve érzi magát napi egyformaságaitól, semmiből sem fog erőtöbbletet termelni, ha nem kezdi mozdulatkultúrával. S aki kényelemben, unalomban él s az élet szórakozástipusainak kihasználója, vagy kihasználtja, nem talál rá a természetes, tiszta friss erőkre, ha rendszeresen és tervszerűen nem mozog. A mozdulatkultúrára ép oly természetszerűen és kötelességszerűen kell időt találni, mint arra, hogy az ember naponta lemossa magáról a munka és az élet porát. A mozdulat a szervezet belsejéből mossa, takarítja ki az élet és a munka porát s akinek nincs rendes napi mozdulatpenzuma, olyforma higiéniai vétséget követ el, mint aki nem mosakodik. Aki pedig a saját mozdulati kiképzését és továbbképzését elhanyagolja, úgy bánik testének lelkes műszerével, mint tenne az a művész, ki pompás hangszerét dobozba zárva tartaná és szóhoz nem juttatná soha.


Az Orkesztikai Egyesület tehát kebelébe hívja mindazokat, akik a mozdulat fontosságának tudatától áthatva csatlakozni kívánnak az itt vázolt törekvések képviselőihez. A mozdulatkultúra közkinccsé tétele, a mozdulati nevelés kifejlesztése, felvirágoztatása, a mozdulat-higienia felépítése, a mozdulatművészetnek a színpad és a film minden szolgáltatásában való érvényesítése s az önálló mozdulatművészet, kiváltképpen a kórusművészet felépítése számos munkást kíván. És kér maga köré érdeklődő közönséget, mely a mozdulatművészeti mozgalomban a jövő biztosítékát látja.


Kivonat az Orkesztikai Egyesület alapszabályaiból


Az egyesület célja a magyarországi orkesztika (mozdulatművészet) ügyét szervezni, előmozdítani, helyes irányba terelni; tagjainak művészi és anyagi érvényesülését elősegíteni.

Eszközök a cél megvalósítására:

A) minden irányban képviselni a mozdulatművészet érdekeit;

B) felolvasásokat, előadásokat, versenyeket tartani bel- és külföldön, tagjainak ily irányú szereplését anyagi erejéhez mérten támogatni;

C) gondoskodni mozdulatművészeti tanárok kiképzéséről;

D) gondoskodni a mozdulatművészek továbbképzéséről;

E) védeni tagjainak érdekeit és őket erkölcsileg és anyagilag támogatni;

F) támogatni a mozdulatművészet irodalmát.


Az egyesület szakosztályai


Az Orkesztikai Egyesület működési területének szélességére és a benne találkozó szellemi áramlatok különféleségére való tekintettel szakosztályokban fejti ki konkrét tevékenységét. Egyelőre a következő szakosztályok alakulnak:

1. Elméleti szakosztály.
Célja minden mozdulatprodukciók alapjául szolgáló általános mozdulatelmélet kidolgozása, mely a mozdulatstudiumok egyes fejezeteiben, sporthoz, tánchoz, tornához etc. oly viszonyban áll, mint a matematikai teoriák az alkalmazott természettudományokhoz.

2. Pedagógiai szakosztály.
Célja a mozdulatművészeti szakképzés metodusának kidolgozása és a modern mozdulatművészeti eredményeknek az iskolai testnevelésben való érvényesítése. Kísérletező programmjába veszi fel a mozdulatnak mint nevelő eszköznek az iskolai tanítás egész vonalán az alsóbb iskoláktól a főiskolákig minden fokon való érvényesítését.

3. Művészeti szakosztály.
Célja a mozdulatnak a filmen és a színpadokon való művészi érvényesítése úgy is mint a drámai, beszélő vagy zenélő művészetek eszköze, úgy is mint önálló művészetforma. Különös gonddal kezeli az abszolút orkesztika (kíséretnélküli mozdulatművészet) és a korisztika problémáit. Mozdulatdrámákat, pantomimeket, misztériumokat alkot, kórustanulmányokat vezet és állandó felnőtt és gyermekkórust tart működésben. Ápolja és fejleszti az orkografiáa, mely az orkesztikai költészet és interpretáló művészet kifejlődésének létfeltétele.

4. Higiéniai szakosztály.
A gyógygimnasztika kiépítését célozza és a mozdulatot a terápiának tevékeny eszközévé kívánja tenni. A gyógygimnasztika metódusait kiterjeszti a pedagógia területére. Rendellenes testformák, anyaghalmozódások, hízás és soványodás szabályozására ismertető előadásokat tart, gyakorlati munkásságot végez.

5. Sport szakosztály.
Célja az összes sportok elméletileg közös mozdulatigényeire előkészítő gyakorlatok rendszerbe foglalása, alkalmazása s ezzel a tréneri tudománynak a nyers empirából való kiemelése. Kísérleti
Munkásságot állít be arra nézve, hogy az orkesztika törvényeivel átképzett testeken a trénermunka milyen módon egyszerűsíthető és rövidíthető legyen.

6. Tánc szakosztály.
A tánctanárok munkásságát kívánja rendezni és célja a mai szalontáncok esztétikai és erkölcsi eltévelyedéseinek reparálása s új, művészileg szép, a jó ízlést nem sértő szalonkettősök és csoporttáncok megteremtése és elfogadtatása. Táncösszejövetelek rendezése, ezen új táncformák forgalomba vitele érdekében.


Az Orkesztikai Egyesület tagjai

a) Tiszteletbeli tagok a közgyűlés által választott nagykorúak, kik a mozdulatművészet, vagy az Egyesület felvirágoztatása terén érdemeket szereztek.

b) Alapító tagok az Egyesület javára legalább 500 pengő alapító tagsági díjat fizetnek be vagy tíz éven át évi 50 pengő tagsági díj fizetésére kötelezik magukat.

c) Pártoló tagok, akik az Egyesület pénztárába egyszersmindenkorra legkevesebb 50 pengőt fizetnek vagy legalább öt éven át évi 10 pengő tagsági díj fizetésére kötelezik magukat.

d) Rendes tagok lehetnek mindkétnembeli magyar állampolgársággal bíró mozdulatművészek, mozdulattanárok, illetőleg esztétikusok vagy a mozdulatművészet iránt érdeklődő egyének, ha szándékukat a választmánynál 2 választmányi tag pártolólag bejelenti és kötelezik magukat évi 12 pengő tagdíj fizetésére.

e) Növendék tag lehet minden kiskorú egyén, aki az Egylet által elismert valamely művésziskola növendéke és évi 6 pengő tagságidíj fizetésére kötelezi magát.

Az Orkeszitkai Egyesület ma sokfelé ágazó, különböző címeken egymástól függetlenül működő kulturális munkákat óhajt organizálni. Egymásról nem tudó, vagy keveset tudó tevékenységeket akar az egyesüléssel megerősíteni.

Még nagyon szétfutnak a törekvések. A munka kedvéért a munkásokat kell egyesíteni. A cél kedvéért személyes nézőpontjainkon kell tágítanunk. A mozgalom élete kedvéért a társadalom minden rétegének be kell vonulnia a küzdelem sáncai közé.

Erre való az egyesületi élet. Az Orkesztikai Egyesület otthona akar lenni minden komoly mozdulattörekvésnek. Nem speciális rendszerek szolgálójává szegődik, minden rendszert fel akar ölelni, mindenkinek lehetővé téve a maga szakosztályaiban a szabad munkálkodást. És ezért szívesen látunk mindenkit, aki mozgalmunkba bekapcsolódni óhajt. Belépési szándék írásban közlendő. Az Orkesztika Egyesület Szervező-Bizottsága Budapest, I., Krisztina-körút 101, I. emelet.