A "mozdulatművészet" kifejezést a 20. század elején keletkezett modern tánc megjelölésére használták a német Bewegungskunst fordításaképpen. Itthon a szót dr. Dienes Valéria vezette be, míg Madzsar Alice és Szentpál Olga a "mozgásművészet" kifejezést használta. Dienes a magyar nyelv gazdagságára támaszkodva megkülönböztette egymástól a mozgást és a mozdulatot (bár idegen nyelveken erre csak egy szó van: Bewegung, mouvement, movement).A különbségek a következők:

A. A mozgás akár az élettelen, akár az élő anyag alak- és helyváltoztatása, de mozdulatot csak élőlény tud végezni. B. A mozgásnak csak oka van, de célja nincs; célja csak a mozdulatnak van. C. A mozgásnak mindig külső oka van, tehát következmény; a mozdulat pedig belső indíttatású, vagyis szándékolt. D. A mozgás mechanikus jelenség, a mozdulatnak (a céltól függően) mindig van valamilyen jelentése, tartalma, tehát pszichológiai jelenség.

Ha tehát művészetről beszélünk, helyesebb a mozdulat szó használata. Ebben az értelemben a mozdulatművészet olyan művészet, amelynek eszköze az emberi test és anyaga az emberi mozdulat.A mozdulatművészet mint mozgalom (a fentivel egybehangzó jelentéssel) a balett elmechanizálódása, sztereotipizálódása ellen a 20. század első felében lépett fel azzal, hogy "lelket öntsön" a színpadi táncba, hogy azt érzelmek, jellemek, típusok megjelenítésére tegye alkalmassá (szemben az akkori balettel, amely vagy eseményeket vitt színpadra vagy technikai formalitásokban jelent meg (ld. pas de deux-k stb.). Másrészt az emberi mozdulatok végtelen lehetőségeiből a balettmesterek által kiválasztottakon túl színpadi polgárjogot kívánt szerezni más mozdulatoknak is, hogy ezeket a kifejezés szolgálatába állítsa (innen van a másik neve, a "kifejező tánc" (Ausdruckstanz, expressionistic dance stb.).A mozdulatművészet gondolata már a 19. század utolsó harmadában felmerült, nevezetesen François Delsarte gyakorlati és elméleti munkáiban. Részben az ő nyomában ill. hatása alatt kezdtek el táncolni és a táncról másképpen gondolkodni olyan művészek, mint pl. Isadora Duncan, Émile Jaques Dalcroze, Bess Mensendieck, Lábán Rudolf és sokan mások, akiknek tanítási és színpadi munkássága és elméleti meggondolásai révén alakult ki a mozdulatművészetnek nevezett új táncművészet. Az európai mozdulatművészet tehát több irányzat eredőjeként alakult ki:

A. Delsarte szerint (+1871), aki a színpadi kifejező mozgást elemezte, és a világot hármas egységekre, un. trichotómiákra osztotta fel, "nincs borzasztóbb, mint egy jelentés vagy cél nélküli mozdulat". B. A balett-technika által kiválogatott mozdulatokon kívül a test sok más mozdulatra is képes, amelyeket nem szabad a táncból kirekeszteni. Innen a szabad tánc elnevezés (Isadora Duncan: "Tanz der Zukunft", Berlin 1903).C. "Jeder Mensch ist ein Tanzer" ("Minden ember egy táncos") - mondta Lábán Rudolf a svájci Asconában, ahol 1910-ben iskolát nyitott. Ezt úgy értette, hogy a tánc mindenkinek a birtokában van és a közösséget szolgálja, és ezzel tág teret nyitott az amatőr táncmozgalomnak. Az emberi mozdulatok elemzése révén megalkotta a modern táncírást, a kinetográfiát. D. A 19. században nagy fejlődésnek indult férfitorna mellett Mensendieck kidolgozta a női torna alapelveit, és a testtel való tudatos bánásmódot az egészség és a szépség szolgáltába állította. E. Dalcroze zenetanítási módszert dolgozott ki, amelyben a legfontosabb "tánceszköznek" a mozdulatot tartotta és ezzel a zenét és a táncot tudatosan közelhozta egymáshoz.

A fenti öt művész-gondolkodó nyomán alakult ki és fejlődött a mozdulatművészet a 20. század első felében.

2000. szeptember 6.