A mozdulatművészet a két háború közötti időszak kedvenc tánc stílusa!Alapja a természetes mozgásra való törekvés előadóművészként is, szemben a klasszikus balett szigorú és kötelező mozgásszabályaival. A nyugati országokban szabad és folyamatos fejlődési lehetősége volt mind a mai napig, Magyarországon az 50-es évek hivatalos kultúrpolitikája rendszerellenesnek minősítette és nem adta meg a tanítás és fellépések lehetőségét. Kifogásaik a következők voltak: csak egy kis réteg, a szellemi elit érti és élvezi, kozmopolita, formalista, pesszimista, elvont és tehetetlen, stb. Művelői a pálya elhagyására kényszerültek, balett színpadon, néptánc együttesben kaptak szerződést, de génjeikben hordozták és új munkáikban is ösztönösen beépítették eredményeiket. A mozdulatművészet kifejező táncművészet (Ausdruckstanz). Témáit, mondanivalóit a mindenkori mai embert érintő érzelmekből, gondolatokból, esetleg epikus-témákból veheti tehát saját korának művésze, modern táncművész. Anyaga a szépen kidolgozott emberi test, a harmonikusan mozgó ember, akinek mozgásában a fizikai, lelki és szellemi motívumok egyensúlyban vannak. Ez a fizikainak nevezett táncos technika is mindig megújul, meg kell újuljon, hogy alkalmas legyen az aktuális művész aktuális mondanivalójához. Ezért mialatt igyekszik sok művészt, aki elődje vagy kortársa megismerni, és pedagógusoktól tanulni, és magát alkalmassá tenni a mozdulatművészetre, ki kell alakítania saját eszközeit (művészi és technikai), szuverén alkotó és reproduktív művésszé kell válnia. Hiszen az ő saját érzékei indítják el, az ő érzelme formálja és fizikuma, táncos teste hozza létre az alkotást. A mozdulatművészet alkotó táncművészet, a mozdulatművész pedagógus alkotó és állandóan fejlődő technikai és művészképzés kell hogy legyen. Az állandó kreativitás a lényege. Erre mutatott jó példát az első, a nagy generáció, de ezeket nem másolni, hanem megérteni és követni kell.

1999