Berczik Sára
Pap Lászlóné
Miskolc, 1906. 1. 18. - Budapest, 1999. 2.
25.
Mozdulatművész, koreográfus, Zene- és táncpedagógus, művészi
torna mesteredző
"Berczik
Sára Miskolcon született, Berczik primadonna és Perczel Oszkár
színész (a vidéki színészkamara elnöke) lányaként.
Édesanyja korai halála után Sárika 5 évesen a debreceni nagynénihez,
későbbi nevelőanyjához, Perczel Karolához került. Karola maga
a Budapesti Operaházban végzett {...}, majd egy-két évtizedig
turnézott egy nagy olasz társulattal. Karola férjhez ment
lovag Zsilinszky György mozi igazgatóhoz, aki nagy szeretettel
foglalkozott a gyerekkel. Karola néni szakmai szigorral nevelte,
és kiskorától kezdve komoly táncos és zenei képzést kapott.
Zongorát a debreceni Zenedében tanult, balettet pedig Karola
néni iskolájában, ahol reggel magánórákat kapott, majd a délelőtti
zeneórák után délután csoportos oktatásban vett részt. Iskoláit
magánúton végezte." Sz. Á.
1912-1921 között Perczel Karola (Debrecenben) és Nirschy Emília
(Budapesten) tanítványa, majd Ausztriában Ellen Tells, Valeria
Kratina, Grete Wiesenthal, stb. voltak mesterei. 1922-től
önálló modern táncművészeti esteket adott Budapesten, vidéken
és Romániában. Ezekkel az önálló estekkel - 15 évesen - a
modern tánc, a mozdulatművészet irányában kötelezi el magát.
"Tizenöt évesen Perczel Sári néven a budapesti Vigadóban
önálló táncestet mutatott be/1922/.
Amikor modern darabokat kezdett zongorázni a klasszikustól
eltérő, modern harmóniákkal ismerkedett meg (pl. Debussy)
és úgy érezte, hogy a klasszikus, zárt formák átértékelhetők,
modern formákká alakíthatók. Ekkor kezdett a mozdulatok plasztikus
és dinamikus átalakításával kísérletezni és felfedezte önmaga
számára a formabontást. Eredményeivel meggyőzte szüleit, akik
kivitték Bécsbe tanulmányútra. Itt ismerte meg Isadora Duncan
tanítványát, Ellen Tellst, majd Ella Ilbakot és nagy érdeklődéssel
fordult a Mensendieck-féle gimnasztika felé is, amely meggyőzte
arról, hogy csak jól kidolgozott testtel lehet a táncos formákat
oktatni. Természetesnek vette, hogy a táncos hangszere a saját
kidolgozott teste." Sz. Á.
"Letettem a földre a kottát {...} és komponáltam {...}
Bécsből jött Debrecenbe valaki - valamilyen hangversenyrendező
volt az illető - és mondta, hogy megnézne engemet, hogy én
mit csinálok, és amikor meglátta azt tanácsolta a szüleimnek,
hogy a világért ne tiltsák meg. Ő most jön Bécsből. Ott {...}
pontosan ezt a mozdulatot látta.
Engem ez olyan izgatottá tett, és olyan lelki állapotba kerültem,
hogy nem bírtam aludni. Hogy amit én kitaláltam Debrecenben
- és amit nem szabadna csinálnom - ilyent lehet látni. {...}
kiutaztunk. {...} Megtudtunk néhány nevet, akik a teljesen új
modern irányzattal foglalkoznak. {...} óriási módon hatott rám
{...} ahány helyen lehetett, mindenütt felfedeztük és tanultam.
Később aztán még vissza is mentem, a Laxemburgi Iskola /Dalcroze/
is megnyílt ott, az már teljesen modern iskola volt. {...} Bécsben
ez már teljesen elfogadott dolog volt, ez az új irány ez a
mezítlábas tánc." B.S.
Ő maga így mesél korai kompozicióiról: /Tűzvarázs (z: R. Wagner)/
"Ez már a második táncestemen volt, mert még egy táncestem
volt 1 éven belül, és egyre inkább merészen gondolkoztam a
modern témákba. Ott, ez nem csak mozdulatilag és formailag
változott, hanem témákban is.{...} a tűzvarázs, ez csodálatos
lehetőséget adott {...} ahogy először a pislogó, majd kezd izzani
a parázs és tovább, egyre inkább a lángok, azok kilengése
aztán a visszaesése. Hát ezt a karmozdulattal hoztam ki. Igen
kis területen, egy 5 méteres pódiumon {...} fekete szőnyeggel
volt leterítve - én annak a közepén - el se mozdultam {...}
a karnak egész kis vibrálásával kezdtem, ami mindig erősebb-erősebb
lángokra csapott és lendületekkel, követve a törzsnek a teljes
szabad mozgásával {...} Saját koreográfia volt. {...} piros
"görög" ingben {...} hosszú haj szabadon, {...} körülbelül
lapockáig érő {...} lobogott, mint a tűz. A törzsnek a nagy
kilengései, lendületei és a dinamikája {...} Egy ilyen másfajta
dinamikának az érvényesülése a mozgásban, ez, mind ez a modern
irányzatokhoz és kezdeményekhez hozzájárult az elején."
B.S.
Sikere nagyon nagy volt, mégis szólótáncos pályafutását szinte
a kezdetekor abbahagyta, közrejátszott ebben nevelőanyja váratlan
betegsége, majd halála. Tudatosan a pedagógusi és zenei tanulmányaira
koncentrált.
A Zeneakadémia zongora- (1926) és énektanár-szakának (1931)
elvégzése után mozdulatművészeti diplomával a kezében iskolát
nyitott (1932). Első növendékeit "örökölte" Perczel
Karolától és sokan a Zeneakadémiáról és színiiskolákból kezdtek
járni hozzá.
Ezekben az években köt házasságot.
"/Férjem/ katonatiszt volt, egy lovas alosztálynál {...}
Kétszeres díjlovagló Magyar Bajnok volt." B.S.
A család féltése ellenére házasodtak össze, férje leszerelt
hogy Budapesten tudjanak letelepedni, ahol tanult és iskolát
nyithatott Berczik Sára.
"Külföldi tanulmányai után a Mozdulatkultúra Egyesület
tanárképző tanfolyamán mozdulatművészetből is diplomázott
/Kállai Lili segítségével/. {...} az 1930-as évek elején mozdulatművészeti
iskolát nyitott a Teréz körút 40-ben /Szondi utca sarok/.
{...} Saját módszerét megalkotva, tanította különböző korú
és színtű csoportoknak a kisgyerekkortól a tanítóképzésig,
amire 1932-ben engedélyt kapott.
A gyakorlati tanítás egész napját elfoglalta; reggel asszonytorna
volt, majd jöttek a tanárképzősök, délután az iskolás lányok
korcsoportjai (egyetlen egy férfinövendék volt, Máté /Winter/
József) és este a tanárképzősök nyolc óráig." Sz. Á.
Korai munkássága idejéből a zene és a tánc harmonikus együttélésének
bemutatására idézzük az 1941. évi ötrészes vizsgaelőadását,
ahol a Gyermekvilág c. első rész után bemutatta, hogy a táncban
hogyan jelennek meg különböző zenei formák (pl. kánon, rondó),
a műfajok (pl. líra, komikum), a stílus (pl. forgó, lendülő)
és végül a ritmikus improvizáció. Ezeket a koreográfiákat
növendékei számára készítette.
Szöllősi Ágnes és Kovács Éva a Halál ás a lánykában (Fotó.Fekete)
"A vizsgaelőadásokon
bemutatott alkotások Berczik Sári zenei tanulmányainak hatását
mutatják. Művészi zongorajátékával, a növendékek zenei érdeklődését
felkeltette, és zenei műveltségét fejlesztette. Ezek hatására
keletkeztek a vizsgabemutatók, így pl. A zenei formák a táncban
című előadás és ennek segítségével jutottak el a növendékek
a szólókoncertekig. Ez volt a művészi nevelés és tanulmányok
végcélja.
Berczik Sári és növendékei a háború után
(fent balról: Friedmann Éva, Mádai Zsuzsa, Egri Zsuzsa, Kovács
Éva, Dési Márta, Vallay Edit
középen: Berczik Sári
lent: Herczeg Évi, Szöllősi Ágnes, Löffler Erzsi, Balla Ági,
Herczeg Kati)
Több növendék
eljutott a diploma mellett az önálló esteken való bemutatkozás
szintjéig, pl. Hajós Klári, Máté /Winter/ József, Kovács Éva,
Egri Zsuzsa (Torino), Szöllősi Ágnes és Fáy Marika (London).
Sajnos a háború megakadályozta ezt a felfelé ívelő fejlődést:
a Teréz-körúti iskola /és lakás/ épületét bombatámadás érte
és a tanítást megszűnt.
Így lakás és terem nélkül, kibombázottan, az újrakezdés szinte
megoldhatatlannak tűnt, de ekkor jött a volt növendékek hada,
akik mindenképpen Sárikával akartak dolgozni.
Az egyik tanítványa ismeretsége révén a VI. kerületi MADISZ
felajánlott egy helyiséget (a régi zeneakadémia épületében)
állandó gyakorlásra és ennek fejében kéthetente bemutatót
kellett tartani. Ezek a kényszerítő körülmények indították
meg a munkák, ami abból állott, hogy a növendékek Berczik
Sári mind újabb koreográfiáit tanulták meg és adták elő. Így
alakult ki a Berczik-csoport, amely egyre komolyabb kulturális
tényezője lett a rendszeres művelődési házakban és ünnepi
alkalmakkor való fellépéseknek.
A MADISZ-műsorok alapján a Berczik-csoport és ennek szólistái
1945. május elsejétől kezdve (a Városligeti fellépés után)
több évig hetente mintegy két-háromszor kaptak meghívást az
un. esztrádműsorokba, első sorban a Zeneakadémiára szóló-
és duó-számokkal vagy csoportosan. A csoport munkájában fontos
esemény volt a Magyar Múzsa koncertiroda megalakulása, amely,
amely rendszeresen szervezte a műsorokat a fővárosban és vidéken."
Sz. Á.
A háború utáni időszakban a Szent István parkban, egy új lakásban
kezd el tanítani. Ekkor alakul meg növendékeiből a legendás
Berczik-csoport.
Az elkövetkező években csoportjával több színházi előadásban
vett részt; így a Nemzeti Színház esztrádműsorában, majd a
Szentivánéji Álom összes táncbetéteinek szerzőjeként éveken
át.
Berczik és Kállai növendékek R. Chladeknél Bécsben a 40-es
évek végén.
Emellett növendékeinek szólóestjeire komponált rövid és néhány
frappáns zsánerképeket, típusrajzokat, hangulatokat.
Ilyen volt Egri Zsuzsa szólóestjén (1946) az őszi hangulatú
Hulló falevelek (z. Kodály), a rikkancsot alakító Szenzáció
(z. Ibert), az ősi hiteket sugalló Animizmus, a Rodin-hangulatú
Belső hang Kovács Éva előadásában (1947), vagy Szöllősi Ágnes
szólóestjéből (1948) idézhető a Gótikus korál (z. Bach), a
Gnóm (z. Muszorgszkij), az Ördögkacagás (z. Paganini) és így
tovább.
1948-ban a többi mozdulatművészeti iskolával együtt a Berczik
iskola is megszűnik.
1948-1951 között tánccsoportjával koreográfusként a Fővárosi
Varietéhez szerződött, ahol Vashegyi Ernővel, Pásztor Verával
és Hidas Hedviggel dolgozott együtt, majd a Fővárosi Vígszínháznál
dolgozott.
1951-1953 ősze
között - férje katonatiszti múltjára való hivatkozással -
kitelepítették Öcsödre, később Füzesabonyba, ahol nem taníthatott
csak "necceket" készített. 1958-ban tragikus körülmények
közt elveszíti a férjét, ettől kezdve csak a tanításnak él.
1949 a Testnevelési
Főiskolán bevezették a művészi tornát, amelynek Berczik Sára
lett a tanára és továbbfejlesztője /munkatársa: Kaszper Lászlóné/.
Az 1953 óta a ritmikus sportgimnasztikának (RSG) nevezett
és 1958-ban önálló sportággá nyilvánított műfajban fejtette
ki művészi tevékenységét, mint a női tornászválogatott keret
vezetőedzője. A magyar női tornacsapat a Keleti Ágnessel közösen
készített koreográfiájával nyert "együttes kéziszergyakorlatban"
aranyérmet az 1956. évi Melbourne-i olimpián.
Kovács Éva és tanítványai (fotó: Várkonyi)
1954-70 között növendéke, E. Kovács Éva vezette művészi torna
munkaközösségben (Mészáros u.) tanított művészi tornát, majd
a Budai Táncklub (Kapás u.) művészeti vezetője lett.
A Színművészeti Főiskola női hallgatóinak mozgás tanára is
volt.
Az 1993-ban újraalakult
Magyar Mozdulatkultúra Egyesület egyik alapító tagja és Díszelnöke,
az egyesület keretében folyó mozdulatművészeti képzőtanfolyamok
egyik legfontosabb módszertani tanáraként működött haláláig.
Ezekben az években nem a teljesítmény központú (sport), hanem
ismét a művészeti nevelés foglalkoztatta. Ismét, egy újabb
mozdulatművész generáció felnevelésén fáradozott. (e korszakban
lehettem én is növendéke).
"Meghatottan vettem részt a magyar mozdulatművészet újjászületését
jelentő első foglalkozáson. Azt hiszem ez érthető, hiszen
egyike voltam azoknak a tanároknak akik a háború után még
utolsó alkalommal diplomát oszthattunk ki végzős növendékeinknek
- mielőtt a mozdulatművészeti tanerőképzést megszüntették./1949/
Elgondolásaimat
és módszeremet én a testnevelés és sport területén folytathattam.
A női testnevelésben és versenysportban a mozdulatművészet
jótékony változást hozott. Ugyanakkor a változott körülmények
rám is hatottak, sokat tanultam a testi nevelés törekvéseiből
és a sport egészséges versenyszelleméből. Igyekeztem az akarati
nevelés szintjére hozni az érzelmit, a mozgás harmonikus képzésének
megértettetésével és megszerettetésével.
Sokunk számára
öröm, hogy a táncművészeti irányok között a mozdulatművészet
hazánkban is újra elfoglalja az őt megillető helyét, folytatva
régi célkitűzését: a természetes mozgáskultúra kifejező erejének
kibontakoztatása, művészi alkotásokon keresztül.
Magam kora ifjúságomtól
kezdve hosszú évekig küzdöttem ezen új irányzatért, kezdetben
balett-tanulmányaimtól elszakadás folytán, majd mint előadóművész,
később pedig pedagógusként.
Örömmel kapcsolódom
be - mondhatnám: vissza - a munkába és őszinte szeretettel
adom át én is az elhívatott érdeklődőknek az évtizedeken keresztül
csiszolt és gyakorlati tapasztalatokon kialakított módszeremet.
Bebizonyosodott az évek során, hogy milyen nagy jelentősége
van a művészeti nevelésnek, és ez fokozottan igaz a mozgás
területén, mert rendelkezik mindazokkal az értékekkel, amelyeket
az általános pedagógia célul tűz ki. " B.S.
Nevesebb, /háború
előtt diplomázott/ mozdulatművész-növendékei: E. Kovács Éva,
Egri Zsuzsa, Hajós Klára, Szöllősi Ágnes stb.
És mások, akik életének
különböző korszakaiban növendékei voltak:
Színészek: Békés Itala, Tordai Teri, stb.
Sportolók: Ducza Anikó, Patocska Mária, Szollás Erzsébet,
stb.
"Berczik
Sári, mint ember, mint tanár és mint művész az alábbiakkal
jellemezhető:
Berczik Sári a pedagógia optimistái közé sorolta magát. Minden
növendékével egyéni kapcsolatot alakított ki és fejlődésüket
figyelemmel kísérte sok dicsérettel honorálva munkájukat1.
Egyénileg bírálta el őket, technikai gyakorlatait logikusan
építette fel és így mindenki tudta, hogy hogyan küzdjön meg
a test technikai nehézségeivel. Művészileg a szép szeretete
vezérelte, "Das Schöne lieb dein Lebelang" (Ludwig
Uhlandtól) "A szépet szeresd egy életen át", volt
a szüleitől kapott jelszava, amelyet munkájában a növendékekkel
kapcsolatban is követett. Felejthetetlenül szép órákat tartott.
Első sorban zenei élményeket kaptunk tőle a zongorairodalom
megismertetésén keresztül, majd mozgásélményekhez juttatott
ezeknek a zenéknek improvizációs megtáncolásával és később
komponálásával. A tanítványok rajongtak érte. A komponálások
alkalmával olyan hangulatot teremtett, amivel kihozta növendékeiből
a legmélyebben fekvő alapokat, művészi értékeket és lenyesegette
túlzásaikat vagy a hibás megoldásokat. A művek közösen készültek
a növendékek gondolatainak és érzéseinek mozdulati megvalósulásaiból
válogatva: Berczik Sári ezek felhasználásával alkotta meg
a mondanivalóhoz, a kifejezéshez legjobban illő mozdulatokból
magát a koreográfiát." Sz. Á.
Műve:
Mozgásfejlesztő és tartásjavító gimnasztika (1992)
Művészeti nevelés mozdulatszintézis 1. (1995)
Irod.:
A nő harmóniája. Torna Berczik Sára módra. (é.n.)
Sákovicsné Dömölky Lívia: A gyermek harmóniája. Berczik Sára
esztétikus testképző módszere. (1990).
Megjegyzések
Jelmagyarázat:
B. S. Berczik
Sára gondolatai
Sz. Á. Szöllősi Ágnes visszaemlékezése
/ / a szerkesztő kiegészítése
{...} kihagyás a szövegből
Az életrajz forrásai:
Balett lexikon
(szerk.: Horst Koegler), Zeneműkiadó Bp. 1977. pp. 89-90.
Dr. Dienes Gedeon: A Mozdulatművészet Története, Orkesztika
Alapítvány Bp. 2001
P. Berczik Sára: Művészi Nevelés - Mozdulatszintézis 1. Rész,
Magyar Mozdulatkultúra Egyesület Bp. 1995
Szöllősi Ágnes visszaemlékezése (lejegyezte Dr. Dienes Gedeon
2002)
valamint:
Rádiós és televíziós interjúk Berczik Sárával
