Mozdulatművészeti Gyűjtemény

 


Berczik Sára életrajza

Szöllősi Ágnes visszaemlékezése és saját kutatásai alapján írta: Fenyves Márk (2001)


Berczik Sára
Pap Lászlóné

Miskolc, 1906. 1. 18. - Budapest, 1999. 2. 25.
Mozdulatművész, koreográfus, Zene- és táncpedagógus, művészi torna mesteredző


"Berczik Sára Miskolcon született, Berczik primadonna és Perczel Oszkár színész (a vidéki színészkamara elnöke) lányaként.
Édesanyja korai halála után Sárika 5 évesen a debreceni nagynénihez, későbbi nevelőanyjához, Perczel Karolához került. Karola maga a Budapesti Operaházban végzett {...}, majd egy-két évtizedig turnézott egy nagy olasz társulattal. Karola férjhez ment lovag Zsilinszky György mozi igazgatóhoz, aki nagy szeretettel foglalkozott a gyerekkel. Karola néni szakmai szigorral nevelte, és kiskorától kezdve komoly táncos és zenei képzést kapott. Zongorát a debreceni Zenedében tanult, balettet pedig Karola néni iskolájában, ahol reggel magánórákat kapott, majd a délelőtti zeneórák után délután csoportos oktatásban vett részt. Iskoláit magánúton végezte." Sz. Á.
1912-1921 között Perczel Karola (Debrecenben) és Nirschy Emília (Budapesten) tanítványa, majd Ausztriában Ellen Tells, Valeria Kratina, Grete Wiesenthal, stb. voltak mesterei. 1922-től önálló modern táncművészeti esteket adott Budapesten, vidéken és Romániában. Ezekkel az önálló estekkel - 15 évesen - a modern tánc, a mozdulatművészet irányában kötelezi el magát.


"Tizenöt évesen Perczel Sári néven a budapesti Vigadóban önálló táncestet mutatott be/1922/.
Amikor modern darabokat kezdett zongorázni a klasszikustól eltérő, modern harmóniákkal ismerkedett meg (pl. Debussy) és úgy érezte, hogy a klasszikus, zárt formák átértékelhetők, modern formákká alakíthatók. Ekkor kezdett a mozdulatok plasztikus és dinamikus átalakításával kísérletezni és felfedezte önmaga számára a formabontást. Eredményeivel meggyőzte szüleit, akik kivitték Bécsbe tanulmányútra. Itt ismerte meg Isadora Duncan tanítványát, Ellen Tellst, majd Ella Ilbakot és nagy érdeklődéssel fordult a Mensendieck-féle gimnasztika felé is, amely meggyőzte arról, hogy csak jól kidolgozott testtel lehet a táncos formákat oktatni. Természetesnek vette, hogy a táncos hangszere a saját kidolgozott teste." Sz. Á.
"Letettem a földre a kottát {...} és komponáltam {...}
Bécsből jött Debrecenbe valaki - valamilyen hangversenyrendező volt az illető - és mondta, hogy megnézne engemet, hogy én mit csinálok, és amikor meglátta azt tanácsolta a szüleimnek, hogy a világért ne tiltsák meg. Ő most jön Bécsből. Ott {...} pontosan ezt a mozdulatot látta.
Engem ez olyan izgatottá tett, és olyan lelki állapotba kerültem, hogy nem bírtam aludni. Hogy amit én kitaláltam Debrecenben - és amit nem szabadna csinálnom - ilyent lehet látni. {...} kiutaztunk. {...} Megtudtunk néhány nevet, akik a teljesen új modern irányzattal foglalkoznak. {...} óriási módon hatott rám {...} ahány helyen lehetett, mindenütt felfedeztük és tanultam. Később aztán még vissza is mentem, a Laxemburgi Iskola /Dalcroze/ is megnyílt ott, az már teljesen modern iskola volt. {...} Bécsben ez már teljesen elfogadott dolog volt, ez az új irány ez a mezítlábas tánc." B.S.
Ő maga így mesél korai kompozicióiról: /Tűzvarázs (z: R. Wagner)/
"Ez már a második táncestemen volt, mert még egy táncestem volt 1 éven belül, és egyre inkább merészen gondolkoztam a modern témákba. Ott, ez nem csak mozdulatilag és formailag változott, hanem témákban is.{...} a tűzvarázs, ez csodálatos lehetőséget adott {...} ahogy először a pislogó, majd kezd izzani a parázs és tovább, egyre inkább a lángok, azok kilengése aztán a visszaesése. Hát ezt a karmozdulattal hoztam ki. Igen kis területen, egy 5 méteres pódiumon {...} fekete szőnyeggel volt leterítve - én annak a közepén - el se mozdultam {...} a karnak egész kis vibrálásával kezdtem, ami mindig erősebb-erősebb lángokra csapott és lendületekkel, követve a törzsnek a teljes szabad mozgásával {...} Saját koreográfia volt. {...} piros "görög" ingben {...} hosszú haj szabadon, {...} körülbelül lapockáig érő {...} lobogott, mint a tűz. A törzsnek a nagy kilengései, lendületei és a dinamikája {...} Egy ilyen másfajta dinamikának az érvényesülése a mozgásban, ez, mind ez a modern irányzatokhoz és kezdeményekhez hozzájárult az elején." B.S.
Sikere nagyon nagy volt, mégis szólótáncos pályafutását szinte a kezdetekor abbahagyta, közrejátszott ebben nevelőanyja váratlan betegsége, majd halála. Tudatosan a pedagógusi és zenei tanulmányaira koncentrált.
A Zeneakadémia zongora- (1926) és énektanár-szakának (1931) elvégzése után mozdulatművészeti diplomával a kezében iskolát nyitott (1932). Első növendékeit "örökölte" Perczel Karolától és sokan a Zeneakadémiáról és színiiskolákból kezdtek járni hozzá.
Ezekben az években köt házasságot.
"/Férjem/ katonatiszt volt, egy lovas alosztálynál {...} Kétszeres díjlovagló Magyar Bajnok volt." B.S.
A család féltése ellenére házasodtak össze, férje leszerelt hogy Budapesten tudjanak letelepedni, ahol tanult és iskolát nyithatott Berczik Sára.
"Külföldi tanulmányai után a Mozdulatkultúra Egyesület tanárképző tanfolyamán mozdulatművészetből is diplomázott /Kállai Lili segítségével/. {...} az 1930-as évek elején mozdulatművészeti iskolát nyitott a Teréz körút 40-ben /Szondi utca sarok/. {...} Saját módszerét megalkotva, tanította különböző korú és színtű csoportoknak a kisgyerekkortól a tanítóképzésig, amire 1932-ben engedélyt kapott.
A gyakorlati tanítás egész napját elfoglalta; reggel asszonytorna volt, majd jöttek a tanárképzősök, délután az iskolás lányok korcsoportjai (egyetlen egy férfinövendék volt, Máté /Winter/ József) és este a tanárképzősök nyolc óráig." Sz. Á.
Korai munkássága idejéből a zene és a tánc harmonikus együttélésének bemutatására idézzük az 1941. évi ötrészes vizsgaelőadását, ahol a Gyermekvilág c. első rész után bemutatta, hogy a táncban hogyan jelennek meg különböző zenei formák (pl. kánon, rondó), a műfajok (pl. líra, komikum), a stílus (pl. forgó, lendülő) és végül a ritmikus improvizáció. Ezeket a koreográfiákat növendékei számára készítette.


Szöllősi Ágnes és Kovács Éva a Halál ás a lánykában (Fotó.Fekete)

"A vizsgaelőadásokon bemutatott alkotások Berczik Sári zenei tanulmányainak hatását mutatják. Művészi zongorajátékával, a növendékek zenei érdeklődését felkeltette, és zenei műveltségét fejlesztette. Ezek hatására keletkeztek a vizsgabemutatók, így pl. A zenei formák a táncban című előadás és ennek segítségével jutottak el a növendékek a szólókoncertekig. Ez volt a művészi nevelés és tanulmányok végcélja.


Berczik Sári és növendékei a háború után
(fent balról: Friedmann Éva, Mádai Zsuzsa, Egri Zsuzsa, Kovács Éva, Dési Márta, Vallay Edit
középen: Berczik Sári
lent: Herczeg Évi, Szöllősi Ágnes, Löffler Erzsi, Balla Ági, Herczeg Kati)

Több növendék eljutott a diploma mellett az önálló esteken való bemutatkozás szintjéig, pl. Hajós Klári, Máté /Winter/ József, Kovács Éva, Egri Zsuzsa (Torino), Szöllősi Ágnes és Fáy Marika (London).
Sajnos a háború megakadályozta ezt a felfelé ívelő fejlődést: a Teréz-körúti iskola /és lakás/ épületét bombatámadás érte és a tanítást megszűnt.
Így lakás és terem nélkül, kibombázottan, az újrakezdés szinte megoldhatatlannak tűnt, de ekkor jött a volt növendékek hada, akik mindenképpen Sárikával akartak dolgozni.
Az egyik tanítványa ismeretsége révén a VI. kerületi MADISZ felajánlott egy helyiséget (a régi zeneakadémia épületében) állandó gyakorlásra és ennek fejében kéthetente bemutatót kellett tartani. Ezek a kényszerítő körülmények indították meg a munkák, ami abból állott, hogy a növendékek Berczik Sári mind újabb koreográfiáit tanulták meg és adták elő. Így alakult ki a Berczik-csoport, amely egyre komolyabb kulturális tényezője lett a rendszeres művelődési házakban és ünnepi alkalmakkor való fellépéseknek.
A MADISZ-műsorok alapján a Berczik-csoport és ennek szólistái 1945. május elsejétől kezdve (a Városligeti fellépés után) több évig hetente mintegy két-háromszor kaptak meghívást az un. esztrádműsorokba, első sorban a Zeneakadémiára szóló- és duó-számokkal vagy csoportosan. A csoport munkájában fontos esemény volt a Magyar Múzsa koncertiroda megalakulása, amely, amely rendszeresen szervezte a műsorokat a fővárosban és vidéken." Sz. Á.
A háború utáni időszakban a Szent István parkban, egy új lakásban kezd el tanítani. Ekkor alakul meg növendékeiből a legendás Berczik-csoport.
Az elkövetkező években csoportjával több színházi előadásban vett részt; így a Nemzeti Színház esztrádműsorában, majd a Szentivánéji Álom összes táncbetéteinek szerzőjeként éveken át.



Berczik és Kállai növendékek R. Chladeknél Bécsben a 40-es évek végén.


Emellett növendékeinek szólóestjeire komponált rövid és néhány frappáns zsánerképeket, típusrajzokat, hangulatokat.
Ilyen volt Egri Zsuzsa szólóestjén (1946) az őszi hangulatú Hulló falevelek (z. Kodály), a rikkancsot alakító Szenzáció (z. Ibert), az ősi hiteket sugalló Animizmus, a Rodin-hangulatú Belső hang Kovács Éva előadásában (1947), vagy Szöllősi Ágnes szólóestjéből (1948) idézhető a Gótikus korál (z. Bach), a Gnóm (z. Muszorgszkij), az Ördögkacagás (z. Paganini) és így tovább.


1948-ban a többi mozdulatművészeti iskolával együtt a Berczik iskola is megszűnik.
1948-1951 között tánccsoportjával koreográfusként a Fővárosi Varietéhez szerződött, ahol Vashegyi Ernővel, Pásztor Verával és Hidas Hedviggel dolgozott együtt, majd a Fővárosi Vígszínháznál dolgozott.

1951-1953 ősze között - férje katonatiszti múltjára való hivatkozással - kitelepítették Öcsödre, később Füzesabonyba, ahol nem taníthatott csak "necceket" készített. 1958-ban tragikus körülmények közt elveszíti a férjét, ettől kezdve csak a tanításnak él.

1949 a Testnevelési Főiskolán bevezették a művészi tornát, amelynek Berczik Sára lett a tanára és továbbfejlesztője /munkatársa: Kaszper Lászlóné/. Az 1953 óta a ritmikus sportgimnasztikának (RSG) nevezett és 1958-ban önálló sportággá nyilvánított műfajban fejtette ki művészi tevékenységét, mint a női tornászválogatott keret vezetőedzője. A magyar női tornacsapat a Keleti Ágnessel közösen készített koreográfiájával nyert "együttes kéziszergyakorlatban" aranyérmet az 1956. évi Melbourne-i olimpián.


Kovács Éva és tanítványai (fotó: Várkonyi)


1954-70 között növendéke, E. Kovács Éva vezette művészi torna munkaközösségben (Mészáros u.) tanított művészi tornát, majd a Budai Táncklub (Kapás u.) művészeti vezetője lett.
A Színművészeti Főiskola női hallgatóinak mozgás tanára is volt.

Az 1993-ban újraalakult Magyar Mozdulatkultúra Egyesület egyik alapító tagja és Díszelnöke, az egyesület keretében folyó mozdulatművészeti képzőtanfolyamok egyik legfontosabb módszertani tanáraként működött haláláig. Ezekben az években nem a teljesítmény központú (sport), hanem ismét a művészeti nevelés foglalkoztatta. Ismét, egy újabb mozdulatművész generáció felnevelésén fáradozott. (e korszakban lehettem én is növendéke).
"Meghatottan vettem részt a magyar mozdulatművészet újjászületését jelentő első foglalkozáson. Azt hiszem ez érthető, hiszen egyike voltam azoknak a tanároknak akik a háború után még utolsó alkalommal diplomát oszthattunk ki végzős növendékeinknek - mielőtt a mozdulatművészeti tanerőképzést megszüntették./1949/

Elgondolásaimat és módszeremet én a testnevelés és sport területén folytathattam. A női testnevelésben és versenysportban a mozdulatművészet jótékony változást hozott. Ugyanakkor a változott körülmények rám is hatottak, sokat tanultam a testi nevelés törekvéseiből és a sport egészséges versenyszelleméből. Igyekeztem az akarati nevelés szintjére hozni az érzelmit, a mozgás harmonikus képzésének megértettetésével és megszerettetésével.

Sokunk számára öröm, hogy a táncművészeti irányok között a mozdulatművészet hazánkban is újra elfoglalja az őt megillető helyét, folytatva régi célkitűzését: a természetes mozgáskultúra kifejező erejének kibontakoztatása, művészi alkotásokon keresztül.

Magam kora ifjúságomtól kezdve hosszú évekig küzdöttem ezen új irányzatért, kezdetben balett-tanulmányaimtól elszakadás folytán, majd mint előadóművész, később pedig pedagógusként.

Örömmel kapcsolódom be - mondhatnám: vissza - a munkába és őszinte szeretettel adom át én is az elhívatott érdeklődőknek az évtizedeken keresztül csiszolt és gyakorlati tapasztalatokon kialakított módszeremet. Bebizonyosodott az évek során, hogy milyen nagy jelentősége van a művészeti nevelésnek, és ez fokozottan igaz a mozgás területén, mert rendelkezik mindazokkal az értékekkel, amelyeket az általános pedagógia célul tűz ki. " B.S.

Nevesebb, /háború előtt diplomázott/ mozdulatművész-növendékei: E. Kovács Éva, Egri Zsuzsa, Hajós Klára, Szöllősi Ágnes stb. /háború utáni/ Fenyves Márk, Pálosi István
És sokan mások, akik életének különböző korszakaiban növendékei voltak:
Színészek: Békés Itala, Tordai Teri, stb.
Sportolók: Ducza Anikó, Patocska Mária, Szollás Erzsébet, Pers Júlia, Benis Katalin, Mády Krisztina, Kovács Bea stb.

"Berczik Sári, mint ember, mint tanár és mint művész az alábbiakkal jellemezhető:
Berczik Sári a pedagógia optimistái közé sorolta magát. Minden növendékével egyéni kapcsolatot alakított ki és fejlődésüket figyelemmel kísérte sok dicsérettel honorálva munkájukat1. Egyénileg bírálta el őket, technikai gyakorlatait logikusan építette fel és így mindenki tudta, hogy hogyan küzdjön meg a test technikai nehézségeivel. Művészileg a szép szeretete vezérelte, "Das Schöne lieb dein Lebelang" (Ludwig Uhlandtól) "A szépet szeresd egy életen át", volt a szüleitől kapott jelszava, amelyet munkájában a növendékekkel kapcsolatban is követett. Felejthetetlenül szép órákat tartott. Első sorban zenei élményeket kaptunk tőle a zongorairodalom megismertetésén keresztül, majd mozgásélményekhez juttatott ezeknek a zenéknek improvizációs megtáncolásával és később komponálásával. A tanítványok rajongtak érte. A komponálások alkalmával olyan hangulatot teremtett, amivel kihozta növendékeiből a legmélyebben fekvő alapokat, művészi értékeket és lenyesegette túlzásaikat vagy a hibás megoldásokat. A művek közösen készültek a növendékek gondolatainak és érzéseinek mozdulati megvalósulásaiból válogatva: Berczik Sári ezek felhasználásával alkotta meg a mondanivalóhoz, a kifejezéshez legjobban illő mozdulatokból magát a koreográfiát." Sz. Á.


Műve:
Mozgásfejlesztő és tartásjavító gimnasztika (1992)
Művészeti nevelés mozdulatszintézis 1. (1995)
Irod.:
A nő harmóniája. Torna Berczik Sára módra. (é.n.)
Sákovicsné Dömölky Lívia: A gyermek harmóniája. Berczik Sára esztétikus testképző módszere. (1990).


 

Megjegyzések
Jelmagyarázat:

B. S. Berczik Sára gondolatai
Sz. Á. Szöllősi Ágnes visszaemlékezése
/ / a szerkesztő kiegészítése
{...} kihagyás a szövegből

Az életrajz forrásai:

Balett lexikon (szerk.: Horst Koegler), Zeneműkiadó Bp. 1977. pp. 89-90.
Dr. Dienes Gedeon: A Mozdulatművészet Története, Orkesztika Alapítvány Bp. 2001
P. Berczik Sára: Művészi Nevelés - Mozdulatszintézis 1. Rész, Magyar Mozdulatkultúra Egyesület Bp. 1995
Szöllősi Ágnes visszaemlékezése (lejegyezte Dr. Dienes Gedeon 2002)

valamint:
Rádiós és televíziós interjúk Berczik Sárával

 

 



Képek a Magyar Mozdulatművészeti Társulat Berczik Etűdök és In Memoriam Berczik Sára című előadásának próbáiról 2003

 

Ezen oldalon található szövegek az Első Magyar Mozdulatművészeti Oldal tulajdonát képezik. A szerző és a forrás föltüntetése mellett részben idézhetőek nyomtatott megjelenésekben. A szövegek részleteinek online megjelenítése a szerző és forrás megjelölése mellett, idézetként szintén megengedett, viszont élő, külön ablakban megnyíló linket kell elhelyezni amely a teljes cikkre mutat. További információért írjon emailt.
Utolsó fissítés:
2017-04-24






copyright
www.orkesztika.hu,
www.mozdulatmuveszet.hu