Filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált (Bp.
1905) és egyidejűleg a Zeneakadémia zongora- és zeneszerzői
szakára is járt. Filozófiai, pedagógiai, esztétikai stb. témájú
tanulmányai (Huszadik Század, Nyugat stb.) mellett francia
és angol filozófusok műveinek magyar fordításai jelentek meg.
Párizsban tanult tovább 1908-12
között mint a Henri Bergson filozófus tanítványa a College
de Francé-on. Ugyanekkor ismerkedett meg Isadora Duncan művészetével
a Chatelet-ben látott három előadáson, majd Raymond Duncan
görögtorna-tanfolyamain vett részt. E két hatás keltette fel
érdeklődését az emberi mozdulatok rendszerezése iránt. 1912-ben
Budapesten görög torna néven indított tanfolyamot, majd 1917-től
kezdve Orkesztikai Iskola néven folytatta tanítását. Nevéhez
fűződik az első magyar táncelméleti írás (Magyar Iparművészet,
l915/7.).
Az iskola nyilvános bemutatkozása
(1917. ápr. 1, Uránia Színház.) a hazai szabadtánc (később
mozdulatművészet) első előadása volt Magyarországon. Ezt évente
számtalan fellépés követte (Bécsben és Belgrádban is), amelyeken
több koreográfiája került előadásra, mint pl. Kinderszenen
(1917, z. Schumann), Szeretőm táncol (1918, z. Bartók), szövegtáncolás,
pl. Danaidák (1918, sz. Babits), számos k. Bach, Brahms, Debussy,
Beethoven stb. zenéjére és Kósa György 1920. évi zenejátéka
Mese a királykisasszonyról, aki sohasem nevetett címmel.
1920-22 között Bécsben tanított,
majd Nizzában és Párizsban a Duncan-kolóniához csatlakozott
(két gyermekével együtt). Hazatérve (1923) Domokos Lászlóné
Új Iskolájában tanított, és újból megnyitotta Orkesztikai
Iskoláját. Első előadása az 1925. évi Hajnalvárás (z. görög
dallamok) c. kórusdráma volt, amelyet 1926-ban A nyolc boldogság
(z. válogatás) c. mozdulatdráma követett (mindkettő saját
versre).
A 30-as évektől kezdve a középkori misztériumjátékok mintájára
készített nagy formátumú történelmi kórusdrámákat saját szövegre
és főleg Bárdos Lajos zenéjére: Szent Imre misztérium (1930,
1931), A rózsák szentje (1932, z. Kerényi Gy), A gyermek útja
(1935) közel ezer szereplővel a Városligetben épített szabadtéri
színpadon. A Patrona Hungariae mozdulatjáték (1938) 11 orchémában
mutatja be, hogy I. István ország-felajánlása révén a Madonna,
mint az ország védőszentje hogyan vezeti át a magyarokat a
nagy történelmi megpróbáltatásokon. Későbbi kórusdráma Az
élet kenyere (1940, z. Bárdos). - Bibliai témájú művei: Magvető
(1933), Menyegző vagy a Tíz szűz (1934), Az anya (1937). Korán
megjelent a versek táncos értelmezése, mint pl. Babits M.
Laudomeia kórusok (1917), Danaidák (1918), később Engem nem
látott senki sem (1930) keretében több költemény, majd a költői
arcképek, köztük R. Tagore: Végtelen út vándora vagyok (1930),
és Sík Sándor: Nézek szembe a nappal (1930). Ugyanakkor zeneművek
megtáncolása, mint pl. Beethoven Mondschein-szonátája (1918),
Debussy Tánc (1918), Bartóktól Két sirató ének (1918), Fegyvertánc
(1933, z. Gluck), Kék álom (1935, Gershwin), vagy zenei válogatásra
komponált mozdulatképek, mint pl. A női divat története (1931)
8 részben, vagy a Kínai templomkertben (1935). - Szintén saját
szövegű mesejátékai, mint a Hamupipőke (1934, z. preklasszikusok),
Hófehérke (1940, z. montázs), a Csipkerózsa (1931, z. montázs).
A Bethlen Margit-féle Meseesten Dienes Valéria a Fehér királylány
(1929, z. Schubert) c. táncjátékkal vett részt, amely 1930-ban
az egyetlen mozdulatművészeti film része lett. 1929 után a
Mozdulatkultúra Egyesület társelnöke volt.
Intézete, amelyben több száz
növendék mellett 1929-től kezdve tanárképzés is folyt olyan
tantárgyakkal, mint mozdulatrendszer, funkcionális anatómia,
tánc- és művészettörténet stb. 1944. március 18-ig állt fenn.
Orkesztika nevű mozdulatrendszere,
amely az emberi mozdulatok és helyzetek tudományos elemzésén
alapul és törvényszerűségeit foglalja rendszerbe. Az emberi
test mozgása térben megy végbe, időben történik, erőt vesz
igénybe és jelentése van. Ezek szerint a rendszer tagozatai
a tértan (plasztika), időtan (ritmika), erőtan (dinamika)
és jelentéstan (mimika, később Babits javaslatára szimbolika).
Megkülönbözteti az élettelen anyag mozgását, amelynek csak
oka van, de célja nincs, az élőlény mozgásától, a mozdulattól,
amelynek célja is van, sőt jelentése is lehet (amikor valamit
közöl). Ezért használja a szerző a mozdulatművészet szót a
mozgásművészet helyett. A plasztikában a testet mozdulat-fantomnak
tekintjük, ami testegységekből, vagyis vonalakból, és az ezeket
összekötő forgópontokból áll. A plasztika megkülönbözteti
a helyzetváltoztatást (relatív kinetika) és a helyváltoztatást
(abszolút kinetika). A ritmika, mint időtagolás megkülönbözteti
a mozdulati, a zenei és a nyelvi időmintázást. A dinamika
energetikai hullámokkal magyarázza az izomerő és a gravitáció
viszonyának változásait. A szimbolika a mozdulatok társadalmi
funkciójával, tehát a közléssel foglalkozik, vagyis az előadói
kifejezés (expresszivitás) és a nézői befogadás (receptivitás)
viszonyával. Ezt a viszonyt vizsgálja az evologika.
