Barta Edit

2006-ban végeztem az ELTE BTK magyar-esztétika szakán. Egyetemi tanulmányaim során több színház- és táncesztétika szemináriumot is hallgattam, illetve "kutatásokat" végeztem a különböző előadóművészetek és a filozófia kapcsolatáról. A különböző hazai színházi irányzatok közül leginkább az alternatív színjátszás, a tánc és a mozdulatművészetek érdekelnek.

Az Orkesztika Alapítvány szervezésében január második hetében ismét megrendezésre került a 8. Szóló Tánc Nemzetközi Fesztivál és 6. Duó Tánc Nemzetközi Fesztivál. A fesztivál az évek során nemzetközivé nőtte ki önmagát, a közönség a magyar tehetségek mellett idén német, lengyel, orosz és amerikai táncosokkal is találkozhatott. A túljelentkezések miatt a produkciók egy előzsűriztetésen mentek keresztül, így a fesztivál versenyprogramjába végül bekerült darabok egy szakmai szűrő után kerültek a közönség elé. Ezeket láthattuk január 11-14. között a MU Színházban, melynek első két napját magam is figyelemmel kísérhettem.

A MU Színház büféjében egy kedves rasztás fickó fogad minket forralt borral, miközben az előtérben videófelvételeket láthatunk a korábbi évek anyagából. (Később kiderül, hogy az ingyenes forralt bor mindenkinek jár...) = Megtörténik a ráhangolódás. A színházterembe jutva sem kell csalódnunk, mindkét nap kitűnő humorú műsorvezető-tolmács-konferansziék vezetik fel a produkciókat, így a családias-barátságos fesztiválatmoszféra is adott. Ezek után nézzük magukat a táncelőadásokat.
A versenyprogramba a fesztiválszervezők ars poetica-ja alapján olyan koreográfiák kerültek, melyekben megtalálható "az új minőségre, az alkotó gondolkodásra, az egyéni hangvételre való törekvés." Hogy melyik táncos mennyiben tudott ezen igényeknek megfelelni, s ezzel együtt a nézők tetszését is elnyerni - azt hivatalosan a közönség- és a zsűridíjazottak listája mutatja. A két este alatt látott koreográfiák bennem elsősorban a táncelőadások felépítettségére, megalkotására vonatkozó kérdéseket vetettek fel. Eddigi táncélményeim alapján a zene, a fények, a látvány elrendezését inkább szekundertényezőnek tekintettem, ami ráépül a koreoráfiára, s nem a mű létének feltételeként. Épp ezért egyfajta műhelytanulmány is volt e két nap számomra, hogy honnan indul egy önálló táncos karrier, milyen egyéni próbálkozásokból növi ki magát egy táncos? Mivel a szervezők döntése alapján a szóló produkciókra egyenként hat perc, a duókra kilenc perc jutott, nem lényegtelen hát a kérdés: mi az, amit hat illetve kilenc percben a táncos megmutathat önmagából?
A két nap folyamán látott koreográfiák alapján az a nézői vélemény formálódott meg bennem: egyedül sokkal nehezebb a közönség számára is közvetíthető és élvezhető darabot létrehozni. Talán nem véletlen, hogy a legtöbb táncos eleinte valamilyen társulatban próbál szerencsét, s csak a későbbiekben "jut el" a szóló est és a saját koreográfia szintjére. A szólóelőadások - mind a saját koreográfiák, mind a mások által koreografált darabok - igen heterogénnek mutatkoztak; volt olyan táncos, aki mindenfajta technikát és módszert bemutatott, amit az évek során tanult, ám voltak olyanok is, akik a táncmozdulatokat egészen háttérbe szorító műveket alkottak. (Ez egy újabb kérdést exponál: hogyan kapcsolódik a kortárs tánc más előadói műfajokhoz?) Az egyéni koreográfiák esetében felmerülő problémák közé tartozott, hogy hat perc egyszerre rövid és hosszú is a táncos egyéniség megmutatására. Jellemző "hibának" számított még az "egyéb" előadói eszközök, így a színészi képességek eltúlzott használata - melynek következtében gyakran monotonná vált egy-egy ilyen előadás: percekig a földön fetrengeni vagy énekesnőket imitálni nem túl szerencsés, ha az embernek ebben a hat percben kell elnyerni a néző és a zsűri tetszését. (Persze a másik út sem túl egyszerű: hat percben a létező összes technikát megmutatni, amit eddigi életünk során elsajátítottunk.) A közismert tény, hogy egy jó zene képes kevésbé értékes produkciókat is feljavítani, ezen az estén is beigazolódott.
Míg a szólóprodukciók inkább a tánc lírai oldalát képviselték, a duók dinamikusabbak, olykor humorosak és ironikusak voltak. A duók közül az orosz páros előadását, a Hair-t emelném ki; a szórólap szerint az etűd témája álmaink, vágyaink megvalósulásának kérdése, szükségünk van-e vágyaink megvalósulására? ("This is a story of 2 people, who live in everyone. The story about their struggling with each other, about their wishes, riches and dreams. The story about the sense of our wishes. Our dreams come true. But do we really need them?") A két táncos mimikájával, ruháikkal a chaplin-i burleszk filmkockáit idézték fel, pantomimjátékukkal a profi színészek, mozgásukkal az orosz balett világát, így valósítva meg az irónia táncszínházi változatát: komoly téma, könnyed, humoros formába öntve. (Ők lettek egyébként a fesztivál közönségdíjazottai duó kategóriában.) Ugyanez mondható el a német női párosról is, akik Being Women for two bodies című performance-ukkal szintén a mozgásművészet humorteremtő oldalát villantották fel.
A duó és a szólóeladások atmoszférája közti eltérés talán abban keresendő, hogy duó előadásokban a táncos helyzetét megkönnyíti a másik test jelenléte, a másik test mozgása - itt nem egyetlen ember áll a középpontban, hanem maguk az emberi kapcsolatok, illetve azokon keresztül maga az emberi természet. A szólóelőadások esetében azonban egyvalamire koncentrálódik a figyelmünk: az ember belső világára. Ez az, amit igen nehéz, szavak nélkül, a test mozgása révén átadni a nézők számára, s hogy valóban sikeres legyen az érzelemátvitel, ahhoz hosszú évek munkája szükséges.
E két nap alatt kitűnt számomra: a magyar táncélet folyamatosan termeli utódjait, s lehet sejteni, hogy kiknek a nevét fogjuk hallani az elkövetkezendő pár évben.

Buday Melinda 6-14 éves koromig szertornáztam, majd 4 évig tanultam a Szegedi Táncművészeti Iskola moderntánc tagozatán. Miután Budapestre költöztem Gálik Évától tanultam 5 éven át a limón technikát, amit mára már tanítok is. Jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskola moderntánc tagozatán vagyok harmadéves hallgató. Szerepeltem a Géva Táncszínház Várakozás című darabjában, a Nemzeti Táncszínházban is bemutatott "A 7 nap" című gyerekdarabban, a Merhaba társulat Laossoss című darabjában, mellyel a 2006-os Tavaszi Fesztivál keretein belül közönségdíjat nyertünk. Kaldicskó Éva és Bogdán Viktória iparművészek felkérésére táncoltam egy performanceban a Transzparencia összművészeti fesztiválon a MU Színházban. A 2007-es SzólóDuó Fesztiválon bemutatott duója Fülöp Ágnessel zsűri díjban részesült.

LIMÓN ALAPOK

A Limón technika lényege a gravutáció és a test egymásra hatása. A test súlyának használatával, zuhanásokkal, lendülésekkel olyan szabadságot ad a testnek, mely által a táncos látványosan sokkal dinamikusabban használja a gerincét. Fő cél a könnyedség, harmónia kialakítása, megélése.
Az óra első felében a klasszikus Limón gyakorlatokkal a technika alapjait sajátíthatjuk el, a második részben pedig ezeket kombinációkba beépítve gyakorolhatjuk.

1987-től 1990-ig Az Állatorvostudományi Egyetem hallgatója. 1990-ben jelennek meg első fotói a Ring című újságban. 1992-1993-ig fotóriporter gyakornok a Köztársaság című hetilapnál annak megszűnéséig. 1993-1994-ben a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskola fotóriporter hallgatója (később a laptervezés-képszerkesztés szakot is elvégzi). 1995-től 1996-ig a Pelikán Kiadó alkalmazásában a Népszabadság vidéki lapjainak, és a Pest Megyei Krónikának dolgozik, mint fotóriporter, 1997-től 1999-ig a FunKey extrémsport és szabadidő magazin fotóriportere. 2000-től a lapok megszűnéséig a Népszabadság Computer Technika melléklete, és utóda az Infokrónika, informatikai újságírója. Több táncelőadást dokumentál, illetve koreográfiákhoz készít videokat. Mándy Ildikóval közösen készített táncfilmje, a Plázaláz információs vetítésre kerül a 34. Magyar Filmszemlén, és vetítik a 34. Budapesti Függetlenfilm Szemlén, 2003-ban. Jelenleg szabadúszóként színházi és táncfotográfiákat készít, illetve több lapnak fényképez.

Díjak:
2000 Veszprémi Összművészeti Fesztivál - Magyar Fotóriporterek Társasága különdíja
2001 Veszprémi Összművészeti Fesztivál - Legjobb kollekció díja

Csoportos kiállítások:
1996 Budapest, Ernst múzeum: Fotó Biennálé
1996 Budapest, Mu Színház Galériája, Lengyel Csaba fotográfussal közösen
1998 Veszprém, Győr: Tánc a fotóművészetben
1999 Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány Székháza: Tánc a fotóművészetben
2001 Budapest, MÚOSZ Székház: Veszprémi Összművészeti Fesztivál anyaga
2002 Budakalász, Faluház: Katkó Tamással és Révész Róberttel közösen
2002 Budapest, MÚOSZ Székház: Veszprémi Összművészeti Fesztivál anyaga
2003 Veszprém, Petőfi Színház: Révész Róberttel közösen
2005 Dunaújváros, Monotánc Fesztivál
2006 Budapest, "Bethlen" Kortárs Táncművészeti Galéria
2006 Budapest, Mozdulatművészeti Stúdió
2006 Zenta, Barbárok - Bege Nórával, Éder Verával és Révész Róberttel közösen
1993-tól képei rendszeresen szerepelnek a Sajtófotó kiállításokon

Egyéni kiállítások:
1994 Budapest, Lágymányosi Közösségi Ház: Táncfotográfiák
1995 Budafok, Szent Kristóf Jazz Galéria: a Közép-Európa Táncszínházról
1995 Győr, Városi Múzeum: a Közép-Európa Táncszínházról
1995 Budapest, Mu Színház Galériája: az Artus retrospektív keretében táncfotográfiák
1996 Budapest, Gazdagréti Közösségi Ház Galériája: Balitól Új-Zélandig riportfotók
1998 Szeged, Szegedi Ifjúsági Ház: A budapesti World Music Festival fellépőiről
2000 Budapest, Mu Színház Galériája: Quadrotriptichon
2002 Budapest, "Bethlen" Kortárs Táncművészeti Galéria
2004 Szeged, Alternatív Színházi Szemle
2004 Szeged, Wagner Teaház
2004 Budapest, Mozdulatművészeti Stúdió
2005 Szeged, Bécsi Kávéház
2006 Győr, Bartók Béla Művelődési Központ
2006 Budakalász, Faluház
2006 Dunaújváros, Bartók Kamara Színház és Művészetek Háza
2007 Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Színház

SZÓLÓDUÓ 2007 Dusa Gábor felvételein:

a Legjobb szólótánc produkció/ the Best Solo Dance production Blind Emotion (Vak érzelem) Koreográfia , előadó / choreographed and performed by: Bruno Isakovic (CRO)

a Legjobb duótánc produkció/ the Best Duo Dance production In loving (Szerelemben) Koreográfia / choreographed by: Saga Siguroardottir (IS) Előadók / performed by: Eva Maria Kupfer, Saga Siguroardottir (NL)

a zsűri díjai / the prices of the jury Trambulin Koreográfia , előadó / choreographed and performed by: Szilágyi Erzsébet (H)

a zsűri díjai / the prices of the jury Meantime (Időközben) Koreográfia / choreographed: Noa Shadur (IL) Előadó / perfomed by: Damaris Verduijn (NL)

a zsűri díjai / the prices of the jury Képzelet- képlelet (picture-imagine-trove) Koreográfia / choreographed: Buday Melinda (H), Fülöp Ágnes (H) Előadók / performed by: Buday Melinda, Fülöp Ágnes (H)

a zsűri díjai / the prices of the jury Kör - háromszög (Circle - triangle) Koreográfia / choreographed: Déri András (H) Előadók / performed by: Déri András, Bazsinka Mihály (H) Zene / music: Bazsinka Mihály - szakszofon

a közönség díja/ the price of the audience When the last candle is blown out... (Amikor az utolsó gyertya kialszik...) Koreográfia , előadó / choreographed and performed by: Katarzyna Sitarz (PL)

a közönség díja/ the price of the audience Hair (Haj) Koreográfia / choreographed by: Ivan Estegneev (RUS) Előadók / performed by: Ivan Estegneev, Evgeny Kulagin (RUS)

Az Orkesztika Alapítvány különdíja / the price of the Orkesztika Fundation Altera pars (A másik érintett fél) Koreográfia / choreographed: Virág Melinda (H) Előadók / performed by: Téri Gáspár, Virág Melinda (H)

Egyetemi oklevél MA (1998 MIE), Mozdulatművész, Esztétikus Testképző - Kinetológus (1997 MMKE-HIETE), Moderntánc Pedagógus (2006 MTF).
A magyar mozdulatművészet utolsó képviselőinek egyike. Pécsi képzőművészeti tanulmányai (1987-91) után Eck Imre koreográfiáinak hatására kezd táncolni.
Orkesztika tanulmányok Tatai Mária (1991-95), Keresztúri Ildikó (1992-93) és Dr. Dienes Gedeon (1995-05). A mozdulatművészetet eredeti forrásból sajátítja el, Berczik Sára növendéke (1995-99); és E. Kovács Éva, Szöllősi Ágnes, Kármán Judit, Egri Zsuzsa, stb.. 1994-től kortárstánc és klasszikus tánctechnikákkal ismerkedik (Gálik Éva, Hargitai Ákos, Fülöp Viktor, Kolozsvári Dóra, Goda Gábor, Lőrinc Katalin, Ide van Heiningen, stb.). 1993-tól fénytervezést tanul: Király Sándor, Polgár Csaba, Árvai György, Kovács Gerzson Péter, Ross Cameron. 2001-05 MTF pécsi tagozat: Bólya Annamária, Földi Béla, Fejes Ádám, Gaál Mariann, Lovas Pál, Molnár Éva, Szigeti Oktávia, Uhrik Dóra, Kircsi László, Kéri Katalin, Fükéné Walter Mária.
Táncosként, elsőként az Orkesztika Mozdulatszínház tagja (1992-05), majd Dekadance és más csoportok. A mozdulatművészet megőrzése és fejlesztésének céljából Pálosi Istvánnal létrehozza a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát (1997), Mozdulatművészeti Stúdiót (2001), valamint a Még 1 Mozdulatszínházat (1995), melynek művészeti vezetője, táncosa, koreográfusa és látványtervezője .
Pedagógusként 1992-től orkesztikát, mozdulatművészetet, táncelméletet és történetet, művészettörténetet, képzőművészetet tanít Magyarországon és külföldön, 2002 óta rendszeresen a PPKE-BTK-n és a SOTE-EFK-n. Külföldön: Moszkvában, Varsóban, Prágában a Duncan Center Conservatoryban tanított.1994-től szakértőként és előadóként részt vesz több pedagógiai, művészeti, kutató- és múzeumi intézmény szakmai programjában.
Tánckutatóként szakterülete a magyar moderntánc módszertani és pedagógiai sajátosságai, elmélete, gyakorlata és története. Számos kiállítás, és kiadvány szerkesztője.
1997 óta aktív szerepet vállal a szakmai közéletben.
Tisztségek: Kortárs Táncszínházi Egyesület vezetőségi tag (1997-02); Orkesztika Alapítvány kuratóriumvezető (1998-); a Magyar Tánctudományi Társaság elnöke (2004-).
Főbb Publikációk: Mozdulatművészeti Sorozat (1999-től 7 kötet), A Dokumentumok tükrében (2005).
Díjak: Alternatív Színházi Szemle (2000, 2001, 2002, 2006), Különdíj veszprémi III., IX. Országos Kortárs Összművészeti Fesztivál, A Tánc Fesztiválja (2000, 2006). Fülöp Viktor tánctudományi ösztöndíj (2005). Táncművészetért díj - Magyar Táncművészek Szövetségének díja (2006)

MOZDULATMŰVÉSZET- ORKESZTIKA

Az általam tanított orkesztika és mozdulatművészet szigorúan a Dienes - mozdulatrendszer elméletére épül, a gyakorlatban ezt ötvözöm a tradicionális technikákkal, a mozdulatművészet más klasszikusaitól főként a Berczik Sárától tanultakkal, és saját tapasztalataimmal.
Óráim célja: pl. testtudatosítás, térérzékelés, időérzék, dinamikai érzet fejlesztése, személyiség formálás, sok minden más amit mozdulattal tanítani lehet. Olyan egyszerűnek látszó - és pontosan ezért igen nehéz - dolgokat tanulunk meg, mint az állás, járás, stb. Más órákkal ellentétben szinte mindig más és más gyakorlatokkal közeledünk a mozdulatokhoz.
Növendékeim szerint ez az igazi különlegessége a tanfolyamnak: sosem lehet tudni, hogy mi lesz a következő órán, mindig mást tanulunk, aszerint hogy éppen mire akarom ráéreztetni a tanítványokat.

TÁNCTÖRTÉNETI ÉS
TÁNCELMÉLETI ÓRÁK

Mozdulattörténet - táncproblematika; mozdulatelmélet - mozdulatelemzés; művészettörténet - stílusmorfológia; vizualitás és dinamizmus

MŰHELY ÓRA

Önálló kompozíciók készítése kiscsoportban a Művésztelep különböző tereiben. Az első három napon fix tematika szerint, a további napokon a bemutatóra készülve 3-4 csoportban. Minden résztvevő legalább egy alkalommal lesz koordinátor, aki a fő koncepciót kitalálja és irányítja. Ezen az órán fejlesztheted eddigi tánctudásodat és kreativitásodat. A műhely órák mini performanszait minden nap megnézzük és megbeszéljük, kielemezzük a tábortűz körül.

Kadlót Nikolett

1986-ban születtem Salgótarjánban. Harmadik éve tanulok a PPKE BTK esztétika-kommunikáció szakán.
Érdeklődöm a művészetek iránt, különösen a kortárs irodalom és a színház érdekel. Az egyetemen folyó Kreatív Írás Program, valamint a Bárka Színház Hajónapló Műhelyének keretén belül foglalkozom tollforgatással. Emellett hobbi szinten rajzolok, drótszobrokat készítek, hegedülök, írok és mentorkodom.

Esték a tánc hatása alatt
"Minden esemény szubjektív:
nem azt jelenti, ami történik,
hanem amit számodra jelent."
(Richard Bach)

Szokatlan világ - a csend megannyi módon frigyre lép a mozdulattal. A testek önálló életre kelnek; elrejtve a szellemet, felerősítve az érzékeket. Sajátos, rendkívül egyéni vallomásokat látunk a tánc, a mozgás szeretetéről. Érzem, magam is alig maradok veszteg a helyemen.

Január 12. péntek

Az Orkesztika Alapítvány 2000 óta rendezi meg Szóló Tánc, s 2002 óta Duó Tánc Fesztiválját. A fesztivál lehetőséget teremt minden alkotónak, hogy művészi elképzeléseit bemutassa, valamint arra, hogy a produkciók szakmai és közönség-visszajelzést kapjanak az önálló alkotó munka fejlesztéséhez.
A fesztivál második napján vagyunk, a közönség rutinosan veszi magához a kivételesen finom forralt bort, majd kevéssel nyolc után kezdetét veszi a műsor. Szavazócédulákkal a kézben fészkelődünk a székben, hallgatva a konferansziét, ki ma este egy folyamatos önkritikájával dacoló fiatalember. Minden este hét produkció vetekszik a nézők és a zsűri kegyeiért. A mai nap a női előadóké.
Pam-flet - Férfibőrbe bújva avagy hogyan látja a házasságot, s a nemek ádáz és örök küzdelmét a nő. A probléma klasszikus voltát alátámasztja a zene, mely kiszámíthatatlanságával végigjátszik az érzelmek skáláján Gúnnyal fűszerezett véleménynyilvánítás: női dacossággal szemlélt férfiúi öntudat, s a kettő közössége a tánc formanyelvére komponálva. Lengyel előadók, a duó egyik tagja, Paulina Swiecanska az est későbbi részében szólóval is bemutatkozik (Rejtély).
Képzlelet (picture-image-trove) - "Képzelet, mert egy születő, alakuló dolog lehetőségeinek végtelen tárháza. Lelet, mert minden, ami nem tartozik bele egy erkölcsi normába, az kóros és káros. Kép, mert egy-egy esemény felvillanásából ismerhetjük meg az egész kezdetét."
Mi lenne, ha saját képzeletünk szülötte, ki először oly kedves nekünk, egyszercsak helyünkre lépne? Vagy csak jogos helyét bitorolja? Ki képzel kit? Álom és valóság határmezsgyéjén súrlódunk. Finom, nőies gondolatok elegáns feketében.
When the last candle is blown out... (Amikor az utolsó gyertya kialszik...) - Sajátos zenei világgal alátámasztott emberi vívódás a végsőkig. Gyermeksírás, babakocsi kerekei csikorognak a hófehér kavicson. Minden nagyon letisztult. Gördül, gördít magával ugyanúgy, ahogyan a térben tovatűnő gumilabdák teszik. Katarzyna Sitarz jól megkomponált előadásában teljesen betáncolja a teret. Őrület és valóság, álom és ébrenlét mezsgyéjén hajszolva.
Being women for two bodies (Nőnek lenni két testre) - Humorral kendőzött aspektusa egy sokat vizsgált kérdéskörnek - mit rejt egy női lélek? Az összetartozást szimbolizáló közös szoknya kimeríthetetlen lehetőségeket biztosít a tér bemozgására. Mint egy köldökzsinór a női szerepek között - anya és gyermeke; démoniság és szűziesség; eszményi nő és háziasszony. A két osztrák előadóhölgy üde, fiatalos produkciójával hamar a közönség szívébe lopja magát.
Csapda (Catch) - Mit tennénk, ha csapdába esnénk? Egy mindennapi érzés, helyzet egyszerű megmutatkozása vizuálisan és akusztikusan megerősítve. Minden Varga Boglárka egy pontban rögzített lábfejére koncentrálódik, melyet kiszabadítani igyekszik. A kötöttségek adta lehetőségekből való építkezés, gátlásaink felrúgásának mítoszából ad egy szeletet.
Room without doors (Szoba ajtók nélkül) - Keserű jelenet az elveszettségről. Minden elemében jól megkomponált előadás, egy fiatal lány (Rókusfalvy Lili) útkeresése. Mindenhonnan találni kiutat, még egy ajtók nélküli szobából is.
Mystery (Rejtély) - Paulina Swiecanska szólótánca, a lengyel fesztivál egyik nyertese. Szenvedélyes, energikus példázat mozdulatokban a kiszolgáltatottságról.

2007. január 13.

Rutinnal foglalom el helyemet a közönség soraiban. Ezen az estén is izgalmas előadásokat láthatunk. Gondolkodtatnak, megnyugtatnak a produkciók.
HANGulatOK (TONE-tone) - "Minden esemény szubjektív: nem azt jelenti, ami történik, hanem amit számodra jelent." (Richard Bach)
Akusztika és kinetika - egy nő és egy hegedű egymásrautaltsága fejeződik ki Richlyné Bulkai Gyöngyvér szólójában.
Head to head - A könnyed mozgású duó ellentétek dialektikájára épülő előadása annak továbbgondolásán alapszik, hogy mi történik két idegen találkozásakor? Hogyan kerülünk közel egymáshoz, hogyan közeledünk ösztöneink segítségével tájékozódva? Úgy, mint az állatok, kik fejük összedörgölésével fejezik ki rokonszenvünket? Amit szavak nélkül, mozdulatokkal is el lehet mondani egy születő kapcsolatról, azt ez az alkotás megteszi.
Belül kinyitom (Open inside) - A Tedd az arcod a fénybe című alkotás párja. Ez esetben Vostenák György a koreográfus, s Buday Enikő ad elő. Teljesen leköti a figyelmet a mozdulatokon át sugárzó progresszív alkotásmód, gondolkodásmód. Szerzői tánc, melynek üzenete kicsit a produkcióba zárva marad. Talán ez is volt a cél. Hadd mormogjon csak magában.
Cross City Space (Keresztező város-űr) - Eredeti ötlet, a jellegzetes hétköznapi ember mozdulatait elkölcsönözve tükröt tartani a közönségnek. A dán páros Stan és Pant idézi meg előttünk. Mégis, mintha magunkat látnám inkább, ahogy felszínes, tudatalatti gesztusok hálójában imbolygunk az utcán naponta dolgunk után sietve.
Trambulin -Olyan letisztult alkotás ez, mint a táncos Szilágyi Erzsébet hófehér ruhája. Áttetsző és selyem. Magával ragadó mozgásvilág szemtanúi lehetünk, hol, mint egy alkalmi trambulin lebegtet minket a véletlen. Együtt hintázunk a létben.
Kör - háromszög (Circle - triangle) - Zene és mozgás, tánc meghitt, elszakíthatatlan egymásra hangoltságának kifejezése. Két barát, kolléga a színpadon. A hangok és a test reakcióinak kollegiális viszonya. Szokatlan duó, egy passzívnak tűnő szaxofonos, s egy energiával telt táncos személyében.
"Waiting For..." (Várni) - A női lélek fekete bugyra ím kiborul. Előttünk minden, ami benne van. Magdalena Radlowska drámai monológja szavak nélkül, érzékletesen. Minden mozdulatban magára ismer valaki.

Mozdulatművészeti tanulmányait Kállai Lili iskolájában kezdte és 1949-ben a Tánc- és Mozdulatművész Tanítóképző Országos Tanfolyamon diplomázott. Később Berczik Sára mozdulatművész iskolájában tanult majd 1960-ban az ÁBI Balletoktatói Tanfolyamán szerzett balett diplomát. 1963-ig néptánc- és balettoktató és l950-ig a Berczik Pedagógus Tánccsoport fellépésein vett részt, majd Bartos Irén Tánccsoportjában (1995-52) és 1961-ig a Nemzeti Színház és a Madách Színház előadásaiban Eck Imre koreográfiáiban táncolt. Később elvégezte az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskola Gyógytornász szakát, ahol 1983-tól nyugdíjazásáig adjunktusként dolgozott a Fiziotherápiai Tanszéken és bevezette az Esztétikus Testképző Gimnasztikát (ETG) - tanítványai tovább folytatják - az esztétikus testképzés tanítását. A Magyar Mozdulatkultúra Egyesület alelnöke és tanára volt, majd a Magyar Mozdulatművészeti Társulat tréningjeinek vezetője és a "Mezítláb" c. produkció közreműködője. - Főbb kitűntetései: a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztje (2003). - Főbb művei: Módszerek múltja és jelene (1995), Esztétikus testképző gimnasztika (2003, 2005), Vázlatok Delsarte munkásságából (2005).

MOZDULATMŰVÉSZET / közép-haladó és haladóknak

Gyakorlati óráim a komoly testképzés és testtudatosítás mellett, a mozgás örömére, a zene és mozdulatok összhangjára, mindig új és új mozdulatkombinációkra törekszik.

"Brabants Conservatorium" Tillburg, (táncpedagógus szak. balett és néptánc 1983-85), "Rotterdamse Dansacademie", Rotterdam (Táncpedagógus szak. Modern tánc és néptánc 1985-86) hallgatója. Magyar Táncművészeti Főiskola Modern Táncpedagógus szak hallgatója (2006-tól). Táncművészként dolgozott a következő társulatoknál: "Folkloristisch Danstheater", Amsterdam (1986-89), "Aidjamal" - társulat, Groningen (1989-90), Honvéd Táncszínház (1990-92 ), Közép-Európa Táncszínház (1992-96), Bozsik Yvette Társulat (1996-2001). Vednégművész a Miskolci Nemzeti Színháznál (2002-2005), Magyar Mozdulatművészeti Társulat (2006-). 2001 óta szabadúszó. 2006-tól tanít a Mozdulatművészeti Stúdióban kortárs táncot.

KORTÁRS TÁNC

 "Az óra elején lazítunk és bemelegítünk úgy, hogy megérezzük vérkeringésünket testünk minden zugában.
Ezt követően Graham- , Limon- és Mattox- technikából merített gyakorlatokat végzünk, ahhoz hogy megerősítsük izmainkat és fejlesszük testtudatunkat és koordinációs képességünket. Az óra utolsó 20 percében egy általam kialakított tánckombinációval foglalkozunk."

Maul Ági

Voltam általános és középiskolás Pécsett, magyar, kommunikáció, dráma -és színházelmélet szakos egyetemista Szegeden, és menedzserasszisztens Budapesten.
Amióta megtanultam az ábécét, tanultam már írni alap-közép és felsőfokon. Most épp a Bárka Hajónapló Műhelyben. Pedig tudom, hogy, ha táncot nézek, legtöbbször rájövök, hogy feleslegesek a szavak.

Végy egy kis dohányfüstös félhomályt, adj hozzá fűszeres forralt bor-illatot, néhány tucat tánckedvelő embert (izguló szülőket, laza haverokat, hozzáértő szakmabelieket), egy négytagú zsűrit, és magukat megmérettetni vágyó magyar és külföldi fiatal táncosokat. Máris kész a SzólóDuó 2007.
Az alkotóelemek a negyedik napra láthatóan összeértek. A forralt bor tömény illatát már a falak lélegezték ki, a bárpultnál esélylatolgatók koccintgattak bizalmasan, számtalan idegen nyelv zsongta be a nézőteret, Horváth Tamás konferanszié gördülékenyen mutatta be a zsűrit magyarul és angolul (meg is tapsoltuk őket magyarul és angolul), és ekkorra még a lengyel versenyző nevét is megtanulta hibátlanul kiejteni -amit honfitársai őszinte ujjongással fogadtak.

Jómagam csak ezen az egyetlen napon vettem részt, mégis volt olyan szerencsém, hogy halljam a a közönség, és a zsűri ajkáról felszálló sóhajt. Azt a bizonyos sóhajt, amelyet a türelmetlen várakozást megtörő, hirtelen beteljesülés szül, és amely, mint utóbb kiderült a legjobb szóló táncos címet is meghozta a horvát Bruno Isakovicnak, a Blind emotions című szóló előadójának. Ő volt aznap este az első, akinek előadása jóval több volt, mint egy ötlet gyakorlatsor-szerű bemutatása. Nála éreztem leginkább, hogy nem kifelé táncol, hanem befelé. És mégis (vagy épp ezért), ő tudta leginkább elérni, hogy bevonódjam, vele együtt párhuzamosan éljem meg az eltáncolt érzelmeket. Nem önmagát képviselte, hanem hat percnyi élménycsomagot. Nehezen körvonalazható, ám a közönség lelkében ismerősen visszhangzó érzelmeket. Arca legtöbbször nem is látszott, árnyékban maradt, testének lassan átformálódó izomcsoportjai néha elesett magába burkolózó állatkává, máskor erőt sugárzó férfivá formálták.

Nem éreztem hasonló fellélegzést a legjobbnak minősített In Loving című duót látva. Az izraeli Saga Siguroardottir koreográfiája, a holland Eva Maria Kupfer és Saga Siguroardottir előadásában létrehozott ugyan két külön karaktert, akik gyötrődnek, őrlődnek, közelednek és eltávolodnak. Láttam a gyengéd törődést, és az elfordulást, de művinek, kitaláltnak tűnt nekem táncuk.

Az aznapi duó repertoárból mindkét másikat érdekesebbnek találtam. Virág Melinda és Téri Gáspár igazi lírai élménnyel ajándékoztak meg. Táncuk címe Altera pars, magyarul: A másik érintett fél. Ahogy néztem a párost, arra gondoltam lehetne a cím ez is: Másik megérintett fél. Valós, mély érzelmeket táncoltak el, megérintették egymást nemcsak testileg, de lelkileg is. Összefonódtak, puhatolták egymást, egyensúlyt kerestek a másikban, másokon, a másik által. Mindezt versenytársaikhoz képest, több magabiztossággal adták elő, az előadás egyszerre volt érett, és finoman adagolt. Az Orkesztika Alapítvány különdíjjal jutalmazta az alkotókat.

A harmadik duó, az Androgynes is két fél egymás közötti viszonyát vizsgálta. Ők egyértelmű, kézzelfogható jelét adták a kettejük közti viszonynak, ugyanis mindvégig szájuknál összetapadva táncoltak. Ami elsőre egy csókolózó szerelmespárnak tűnt, az valójában a teljes összetartozás, az eggyé válás megjelenítése. Az apró ötlet meglepő formációkat szült, az összekapcsolódó törzsek körül kígyózó testek valamilyen mitológiai lény képét idézték bennem. Zavart a magyar címként szerepelő Hermafroditák szó, melyhez agyamban egy fejlődési rendellenesség képei kapcsolódnak. Látványuk az androgün szó ontológiai, mitikus jelentését juttatta eszembe. Azt az elképzelést, miszerint nő és férfi valaha egységben élt. Egy testben két lélek. Paulina és Thomas is épp ilyen volt, amikor a színpadon először megláttam őket. Félmeztelen, hosszú hajú alak állt háttal a közönségnek. Nem tudni, hogy rejtőzik e mögötte valaki, és, ha igen, melyikük a fiú, melyikük a lány.

Érzésem szerint nehezebb dolga van a szóló táncosoknak. Duó esetén, automatikusan létrejön valami színpadon: a partnerek közötti kölcsönhatás, amely valamilyen szinten biztosan leköti a nézőt. Kockázatosabb dolognak tűnik egyetlen szereplőként olyat nyújtani a színpadon, ami sugározza a táncos személyiségét, megmutatja tudását, és közvetít valami üzenetet is. Két szólóelőadás (Meantime, Rift) valamilyen elvont érzést próbált megjeleníteni. Az izlandi-holland, és az amerikai-magyar produkció számomra megfoghatatlan maradt, Damaris Verduijn, illetve Fülöp Ágnes mozdulatai nem álltak össze fejemben egységgé.

Gábor Júlia velük szemben egy nagyon is konkrét dolgot választott mondanivalóul. A cím -Jaffa - meg is jelent a színpadon egy szörpös üveg képében. Esetében nem kellett egy percig sem gondolkozni, mi is a bemutatott szituáció. Már csak azért sem, mert nemcsak testével, hanem verbálisan is kommunikálta, hogy ő bizony egy nevetséges castingon teszi magát nevetségessé. Bár belőlem is kuncogást váltott ki az előadás iróniája és bája, mégis úgy éreztem, talán túl direkt eszközökkel próbál hatni, amelyek ráadásul elterelték a figyelmet a lényegről, magáról a táncról.

Pedig a lényeg a tánc. A lényeg, hogy a szakma "öregjei" visszajelzést kaphassanak arról, hol tart a tánc ma, és a fiatal táncosok láthassák, helyes -e az út, amin elindultak. És ezért már biztosan érdemes csinálni a fesztivált!

Kék Hétfő című alkotásával 1993-ban debütált koreográfusként, az Artus Színház alapító tagjaként. Ezzel elnyerte a Fővárosi Önkormányzat az évad legjobb alternatív előadása díját.
1994-től folyamatosan készítette munkáit a Közép- Európa Táncszínház, a BM Duna Művészegyüttes, a Budapest Táncszínház és a Még 1 Mozdulatszínház számára.
Külföldi társulatokkal dolgozik önállóan is, és mint az Artus Színház táncosa, koreográfusa és rendező asszisztense.
1999-ben megalapította saját együttesét.
1999-ben XYZ című tánc-látványszínházi előadása a veszprémi II. Országos Kortárs Összművészeti Fesztiválon alkotói díjat kapott.
2003-ban a Harangozó Gyula- Díj kitüntetettje.
Munkáira egyaránt jellemző az emberi viszonyok és érzelmek kíméletlenül pontos ábrázolása és a legújabb technikai vívmányok bevonása az alkotói folyamatba.

KONTAKT TÁNC

Az órán való részvételt ajánlom a mozgást szeretőknek, nem csak a táncosoknak, de mindazoknak, akik vágynak és szeretik a szabadságot. Ennek a fizikai kontaktusra épülő mozgásnak, táncnak a lényege az adás és elfogadás, és ennek egyensúlyának megteremtése. Mándy Ildikó, aki már a 80-as évek közepe óta foglalkozik a kontakttánccal. (Mesterei voltak: Steve Paxton és Mark Tompkins)

Tanulmányait 1992-ben a debreceni Mozgás Teátrumban, Dezső Virágnál kezdi, majd 1994-98 közt a Budapest Táncművészeti Szakközépiskola növendéke (Angelus Iván, Bretus Mária, Lőrinc Katalin, Gálik Éva, Gál Eszter, Goda Gábor, Fejes Ádám). 1994-től külföldi pedagógusok óráin is résztvesző: V. Shick, R. Galvan, F. Faust, J. Tmim, stb.. 2002-05 közt elvégzi az MTF koreográfus szakát (Fodor Antal, Györgyfalvai Katalin, Fuchs Lívia).
1996-tól az Off Táncszínház, Phobos Táncegyüttes, L.A.Dance Company, Duda Éva Hámor József majd 2002-től a Szegedi Kortárs Balett és 2004-től a Mándy Ildikó Társulatának táncosa.
Táncosként energikus, dinamikus előadásmód jellemzi. Koreográfiáiban a XXI. sz.-i ifjúság életérzését, problémáit dolgozza fel. 2003 óta táncfilmek készítésével is foglalkozik.
F. k.: Szilánkos Porszemek (2004), Külön, DüH (2005)
F. sz.: Rakéta (1996) Off Táncszínház; Lift (2000) k. Duda É.; Homo Ludens - Punk lány (2002, 2005) k. Juronics T.; 3D (2002), Thanatophobia (2005) k. Mándy I.
Film: Romlott Paradicsom (2003), Külön (2006)
Díjak: MAPA ösztöndíj (2001, Berlin), 5. Duó T. Nemzetközi Feszt. közönségdíj (2006, Orkesztika Alapítvány)

KORTÁRS TÁNC

Az óra olyan három szakaszra oszlik, ahol midegyikben megismerheted a tested által adott lehetőségeket és viszonyát a térhez. Az első szakaszban egy könnyű bemelegítés a másodikban kortárs tánc technikai tréning a harmadik részben pedig egy fizikális lendületes dinamikus koreográfiát fogunk tanulni.

1976-1984 az állami Balett Intézet növendéke klasszikus balett szakon. Mesterei Brada Rózsi, Sebestyén Katalin, Som Gizella, Ángyási Erzsébet, Rábai Lia.
Ezt követően kezdett foglalkozni más táncstílusokkal: jazz-tánc, afro és a modern tánc különböző irányzatai. Mesterei voltak: Bruce Taylor, Matt Mattox, Raza Hammadi, Warren Spears, Roberto Galvan, Joe Alegado, Peter Darby, Frey Faust. 1985 óta folyamatosan látogat a hazai és nemzetközi tánc kurzusokat. 1985-1987 Berger Gyula modern tánc-együttesének tagjaként táncolt. 1987-1988 a Madách Színház tánckarának alapító tagja volt. 1990-ben négy kollégájával megalapította a Sarbo táncegyüttest, melynek két évig volt a tagja. 1992-1993 Földi Béla társulatában dolgozott. 1993-ban Horgas Ádámmal megalapította az Atlantis Színházat, melynek jelenleg is tagja. 2000-ben az Atlantis színház produkciós keretein belül létrehozott egy tánc-csoportot Latissimus Dorsi néven.
Tanítások: VSZM Közösségi Ház-jazz-tánc 1985-87; Flash Stúdió 1990-93-jazz-tánc; Színművészeti Főiskola 1993-94; Oktogon tánccentrum-modern tánc 1996-98; Trafó-afro tánc 1999; Talentum-modern tánc 1999; Táncpedagógus képző (Pécs) 2003/2004; Mizu táncstúdió-Afro 2005; Pécsi Táncművészeti szakképzés moderntánc évfolyam 1998/1999; Afro tánc Mozdulatművészeti Stúdió 2005, 2006, 2007; Mizu táncstúdió 2005-2006; Modern tánctréning a Magyar Mozdulatművészet Társulat tagjainak 2005-2006.

AFRO TÁNC

1,5 óra önfeledt örömtánc kifejezetten mozgásmániásoknak. Bemelegítés, izoláció után agy- és végtageldobás végkimerülésig.

A Magyar Táncművészeti Főiskola (Állami Balett Intézet) hallgatója (1982-91), majd MAPA ösztöndíjas Berlinben (1995), az esseni Folkwang Főiskola (1997-98 tanárok: J. Cebron, Malou Airaudo, Pallai Á.), az MTF moderntánc pedagógus szak hallgatója (2001-2005). Modern táncot tanul: Lőrinc K., Gálik É.-tól, Hargitai Á-tól, orkesztikát Tatai M. és Fenyves M., mozdulatművészetet Berczik S., E. Kovács É., Kármán J., Szöllősi Á., Dr. Dienes G. 1992-től tanít balettet és mozdulatművészetet Magyarországon és külföldön (MMKE, CEU, HIETE, PTE, Moszkva, Varsó, Duncan Center Conservatory - Prága) 2002 óta rendszeresen a SOTE-EFK-n.
Táncos pályáját a Vasas Táncegyesület gyerekcsoportjában kezdi (1979), majd gyerek szólistaként folytatja az Erkel Színházban. 1994-95-ben az Orkesztika Mozdulatszínház táncosa. Itt ismerkedik meg a mozdulatművészettel, melynek megőrzése és fejlesztésének céljából Fenyves Márkkal létrehozza a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát (1997), Mozdulatművészeti Stúdiót (2001), valamint a Magyar Mozdulatművészeti Társulatot (Még 1 Mozdulatszínház) (1995), melynek igazgatója. Az Orkesztika Alapítvány programjainak megbízott vezetője (1999-).
Díjak: Alternatív Színházi Szemle (2000, 2001, 2002, 2006 - Theatler International), Különdíj veszprémi III., IX. Országos Kortárs Összművészeti Fesztivál, A Tánc Fesztiválja (2000, 2006). Táncművészetért díj - Magyar Táncművészek Szövetségének díja (2006).

MOZDULATMŰVÉSZET

Órái a klasszikus alapú tradicionális magyar moderntáncra épülnek, fejlesztve a testtudatot a koordinációt és a térhasználatot. A mozdulatművészet célja az alkotó egyéni módszerének és stílusának kialakítása, melyet közösen keresünk az órákon, és kidolgozzuk a ma táncosának szóló XXI. századi új mozdulatművészeti irányzat egyénre szabott stíluselemeit.

GRAHAM TECHNIKA- KORTÁRS TÁNC

Martha Graham egyik szülőanyja a XX. század elején Amerikában kialakult modern táncnak. Egyedi táncstílusa az idők során technikává, rendszerré formálódott. Graham személyisége, fizikuma, világlátása alapozta meg ezt, a mára világszerte elterjedt moderntánc technikát. Mozdulatsorainak rendszeres kivitelezése testtudatra, koordináltságra, összpontosításra nevel. Mindemellett keretet biztosítanak drámai érzelmek kifejezésére, megélésére.

MŰHELY ÓRA

Önálló kompozíciók készítése kiscsoportban a Művésztelep különböző tereiben. Az első három napon fix tematika szerint, a további napokon a bemutatóra készülve 3-4 csoportban. Minden résztvevő legalább egy alkalommal lesz koordinátor, aki a fő koncepciót kitalálja és irányítja. Ezen az órán fejlesztheted eddigi tánctudásodat és kreativitásodat. A műhely órák mini performanszait minden nap megnézzük és megbeszéljük, kielemezzük a tábortűz körül.

1996-ban végzett Lisszabonban az Escola Superior de Danca moderntánc pedagógus szakán. Tanulmányai közben ösztöndíjt nyert a Fontys Danceacademie-be Hollandiába 2004-ben. Számos előadásban szerepelt az iskola program keretében. Kortárs táncot tanult Teresa Ranieri, Anabelle Bonniéri, Luísa Figueirola, Amélia Bentes-től; Graham technikát: Cristina Graça, Mia Spil-től; Limón technikát: José Way-től; Cunningham technikát: Jan Zobel, Margarida Bettencourt-tól. 2004-től tanít táncot gyerekeknek Lisszabonban. 2006-ban meghívást kapott mester disszertációban való együttműködésre, ahol a matematika hatásait vizsgálták a táncra és fordítva. 2007. januártól van Budapesten május közepéig a Leonardo Da Vinci program keretében.

Modern tánc

Az óra első felében Cunningham és Graham technikákon alapuló gyakorlatokat végzünk. A technika mellett, nagy hangsúlyt fektetek a testtudat fejlesztésére. Az óra második felében improvizációval foglalkozunk.

Szántai Edina

1979-ben születem Mosonmagyaróváron. Ezzel az eseménnyel véget is ért a várossal való kapcsolatom, ugyanis Debrecenben nőttem fel. Aztán onnan is továbbálltam, és most Budapesten élek. Elvégeztem pár oskolát: lehetnék magyar-tanár, média-pedagógus, művelődési menedzser vagy zenész. Nem vagyok. Színházat csinálok. Voltam bábszínházi, kőszínházi, alternatív színházi tag. Végeztem színházrendező szakot, középfokon. Most a saját társulatommal, a Szöveg Színházzal dolgozom. Újabban a Bárka Színház Hajónapló Műhelyében tanulok írni. Meg gondolkodni. Színházról, írásművészetről, magamról. Úton vagyok, kialakulóban.

Az Orkesztika Alapítvány 2000 óta rendezi meg a Szóló Tánc Nemzetközi Fesztiválját, 2002 óta a Duó Tánc Nemzetközi Fesztiválját. A nyílt pályázati rendszerrel működő táncfesztivált idén január 8-15. között rendezték meg a Mozdulatművészeti Stúdióban, valamint a MU Színházban.

Szólót táncolni olyan lehet, mint mikor a színész monológot mond. Akár önálló est, akár egy nagyobb lélegzetvételű előadás része, akár csupasz színpadon történik meg, akár tárgyak övezte környezetben, mindekképpen hitvallás, a belső gondolatok ideje.

A SzólóDuó Fesztiválon rövid lélegzetvételű, mindössze hat-nyolc perces szösszeneteket láthatunk, s az előre meghatározott játékidő következtében felbomlik a tartalom és forma kényes egyensúlya. Az alkotások többnyire formai megoldásokból állnak, a tematika ötletek sorára korlátozódik, s a táncosok ezeket az ötleteket jelenítik meg a mozgás formanyelvének eszközeivel. Úgy érezzük magunkat, mint a munkabemutatók alkalmával, ahol a kiforratlanság és lezáratlanság érezhető a produkción, ezért úgy tekintünk a fesztivál előadásaira is, mint egy első megnyilatkozásra, amelynek a jövőben lesz folytatása. Ebben az írásban a versenyprogram harmadik napjának eseményeit foglaljuk össze.

Richlyné Bulkai Gyöngyvér HANGulatOK című produkciója már címével is felhívja a figyelmet. Hangulatok, vagy ha úgy tetszik, Hangok. A színen a táncos és egy hegedű. A hegedű mint a vágyak tárgya, amit meg kell szerezni. Bulkai akár egy vadállat, úgy járja körbe, keríti be, végül ejti el a hangszert. A zsákmány védtelen, nem képes menekülni. Talán ha tudna, sem tenné, hiszen a zene a hangszer testébe van bezárva mindaddig, míg valaki birtokba nem veszi, és meg nem szólaltatja. Mintha a táncos magát a zenét vadászná le, hogy a hangok és mozdulatok által hangulatokat közvetítsen, beteljesítve mindkettejük sorsát.

A Vostenák György által koreografált Belül kinyitom a mesék habos-bájos világát idézi meg. Buday Enikő jelmeze piros és zöld színű, puffos ujjú, népies hangulatú viselet. Nem is értjük igazán, hogy milyen kontextusban van a megjelenés az előadott koreográfiával, mert a tánc a női és férfi attribútumok közti átjárhatóságról, a férfi és női szerepek közti hasonlóságról szól. Másképpen: a nőiségben rejlő férfiasságról, valamint a férfilétben jelenlévő nőiségről. A gyermeki kort idéző jelmez sehogy sem illik a képbe. Az improvizációs elemekből felépülő tánc motívumai érdekesek, a hímnikus felet jelképező bot néhol a táncosnőből nyúlik ki, mintha egy testrésze volna, néha különálló életet él, mintha az a bizonyos másik volna, akit fel kell deríteni, meg kell érteni.

Az este egyik legszebb produkciója a Szilágyi Erzsébet által koreografált és táncolt Trambulin. Szilágyi mint egy tünékeny álom, úgy jelenik meg fehér jelmezében. Vibráló, ide-oda cikázó mozgásától, szarvacskákba fonott hajától lepkeszerű jelenéssé válik, aki élvezi, hogy egy tágas réten játszadozhat egyik virágról a másikra huppanva. Finom mozdulatai kecsessé teszik táncát, ami -hála a belülről sugárzó energikusságnak és az akrobatikus elemeknek- mégsem veszít dinamizmusából. Ötletes az előadás lezárása is: Szilágyi egész egyszerűen kiugrik a színpadról. A be nem fejezett mozdulat ekképp kerekíti le a történetet: az egész világ egy nagy játszótér, a játék sohasem ér véget.

Az esti műsorban a Waiting For... az első olyan szóló, amelynek története kidolgozott. A táncos-koreográfus Magdalena Radlowska egy kokott küzdelmét mutatja be. Egy olyan nőét, aki saját nőiségétől is megszabadulna, csakhogy megtisztuljon, hogy kiszabaduljon abból az életformából, amelynek ő maga is szenvedő alanya. Attól a pillanattól kezdve, hogy színpadra lép, nemcsak jelene van, hanem múltja is. A közhelyesnek tűnő gesztusok, mint a cigaretta meggyújtása a sötétben, a ballonkabátban való megjelenés, majd az abból kibontakozó harsány, erotikus nőiség ebben az összefüggésben mégsem tűnik elcsépeltnek vagy kimódoltnak. Az ismert jelrendszert ugyanis minduntalan felborítja, méghozzá olyan formai megoldásokkal, amelyek a színházban nem megszokottak. Szép példája, ahogy feltapad a horizontra, háttal a közönségnek, mintha egy ágyon feküdne, vagy mintha strihelne, és szégyenében elfordulna mindazoktól, akik látják őt. A mozgások gesztusértékűek, számtalan asszociációsort indítanak el.

Ha a szólótánc a monológhoz hasonlatos, akkor a duett egyfajta párbeszédhez, dialóghoz. A táncosok közti viszony mindig nagyon intim. De mi történik akkor, ha a kettős egyik tagja nem táncos? Az este folyamán erre is láthattunk példát.

Az amerikai Christina Towle által megálmodott előadást a koreográfus és Philipe Lebhar adják elő. A Head to Head az egymás felé fordulás története. A hol párhuzamos, hol széthúzó mozdulatok két ember útkeresését mutatják be. Az önmagunktól való elfordulást, a másik felé való kitárulkozást folyamatként szemlélhetjük, a huzakodást, kötélhúzást idéző mozdulatok diszharmóniájától jutunk el két lélek harmóniáját jelentő összefonódott mozdulatokig. Most csak egy testfelületen érintkeznek, a fej egy pontján kapcsolódnak. Már nem válnak el, de az összetapadásban is van valami széthúzás, elfordulás, a tekintetek nem mindig kapaszkodnak egymásba. Az egymásra találás még nem teljes.

A humorral megalkotott Cross City Space (magyarul Keresztező város-űr) az egyik kedvencem. A fiatal alkotók, Anna Gabrielle Pearce és Soren Linding Urup mint Stan és Pan, úgy jelennek meg a színen. A lány is fiúnak van öltözve, huzentrógeres, nyakkendős jelmezük azonnal a burleszkek bohózatainak világába repít. Kevés olyan táncszínházi előadást látok, amely a nevetésre épít. A Cross City Space az érvényesülés okán elkövetett garázdaságok tárháza, de itt az egymás eltiprásáért küzdő felekre nem lehet haragudni, ahogy nem lehet haragudni Stanra vagy Panra, Hacsekre vagy Sajóra sem.

Végül, de semmiképp sem utolsó sorban, szóljunk arról a kettősről, mely leginkább közvetítette az alkotók közös koncentrációjának folyamatát. A Déri András koreográfus és Bazsinka Mihály zenész által előadott Kör-háromszög egyszerre játék a térformákkal, és a zenei alakzatokkal. Az előadás az egymásra figyelésből építkezik, az improvizációs elemek újabb impulzusokkal gazdagítják a produkciót. Elhisszük, hogy amit látunk, az itt és most születik. A táncos a hangok bűvöletében mozog, a zenész a táncosért muzsikál. Az élő zene a nézőt is magával ragadja. Az előadás jelen idejűsége és érvényessége megkérdőjelezhetetlen.

Érdekes és figyelemre méltó kezdeményezéseket láttunk ezen az estén. Örömmel vettük, hogy a táncos előadások nem csak a szakma érdeklődésére számíthatnak, szép számmal képviselteti magát a nézősereg is. Reméljük, tovább folytatódik a fesztivál hagyománya, jövőre is teret adva a fiatal táncosoknak, hogy megmutassák, milyen gondolatok foglalkoztatják őket, s mennyire képesek azokat mozgáskultúrájukkal kifejezni.

A Pécsi Művészeti Szakközépiska tánctagozatán színpadi táncosként végez 1992-ben, majd Párizsban szerez jazz-tánc oktatói diplomát (2000). Budapesten a Madách Színház együttes tagja (1992-1994), Budapest Táncszínház szólistája (1992-1995) majd ismét Párizsban a Ballet Jazz Art de Paris-ban táncol szólistaként (1996-2001). A Pécsi Balett asszisztense és szólistája (2001-2002), a Debreceni Színház balett-tagozatának vezetője (2002-2004).

Pedagógiai tevékenység: 1999-2001 magán tánciskoláknál oktat Franciaországban; 1999-2001 Conservatorie de Vigneuix sur Seine; 2001-2002 Pécsi Balett - balettmester; 2002-2004 Debreceni Balett - tagozatvezető; 2004-től Magyar Táncművészeti Főiskola - modern tánc oktatója.

ART JAZZ / közép-haladó

Jógaoktatói szakképesítését a Testnevelési Főiskola, a Padma jógastúdió és az International Wellness Institute közös képzésén szerezte meg. A Talentum - Nemzetközi Tánc- és Zeneművészeti Szakiskola (1993-1999), 2005-től a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakos hallgatója. 1999-től tagja a Frenák Pál Társulatnak, mellette dolgozott még a Dream Team Színházzal, Off Társulattal, Juhász Katával, Gergye Krisztiánnal, Duda Évával.

JÓGATÁNC